Boldog Karácsonyt!

Minden kedves olvasómnak Boldog Békés Karácsonyi ünnepeket kívánok! :) Isten tartsa meg jó szokásotokat, hogy olvastok! :)

Következő fejezet az elkövetkező 3 napban esedékes lesz, egy különleges Karácsonyi résszel... :)

Minden jót!

Üdv.

Gicus (:

Racing Life 9

Sziasztok! Elnézést a nagy késésért, de elkezdődött a vizsgaidőszak az egyetemen és még van 4 vizsgám, amiből 1 most szombaton lesz! Remélem tetszik ez a rész is. Ha olvastátok egy pár sort hagyjatok magatok után, hogy tudjam mi a véleményetek! A következő rész egy rendhagyó Karácsonyi rész lesz...még az ünnepek előtt, közben, mert persze közben dolgozom is! Szóval nehéz az élet! Remélem, nem hagytok el, és továbbra is fogjátok olvasni Leo sztoriját!

Mindenkinek jó téli szünetet majd, illetve sikeres vizsgaidőszakot, félévet!

Jó olvasást! Üdv.

Gicus (:

***

Eljött az utolsó nap is. A mai nap tesztelünk utoljára. Nem hittem volna, hogy Ann után át fogok még élni, egy ilyen volumenű érzést, amit Ági váltott ki belőlem a mai nap reggelén. Ugyanúgy feküdt rajtam, ahogy este elaludt. Óvatosan kimásztam mellőle az ágyból adtam neki egy puszit. Írtam neki egy üzenetet, összeszedtem magam, és elindultam a hotelba. Nem történt semmi az éjszaka, de ez többet jelentett nekem, mintha meg is történt volna. Letörölhetetlen vigyorral száguldottam fel a szobámba, hogy letusoljak, felöltözzek, és menjek dolgozni. Nyitottam az ajtót épp, hogy indulok mikor megszólalt a telefonom. Kimi volt az.

- Szia! – vettem fel a telefont.

- Hello Zöldfülű. Mivel jössz ki a pályára?

- Kocsival – röhögtem – mi mással mennék?

- Hülye. Akkor úgy kérdezem, hogy kivel?

- Egyedül. Nem rég értem haza.

- Aham. Mikor indulsz?

- Most lassan.

- Akkor 5 perc és lent leszek.

- Rendben. Hello!

- Hello!

Bezártam az ajtót és már mentem is lefelé. Néztem az órám, hogy mennyit késik, elvégre 5 percet mondott.

- Késtél őőőőőőőő, 1.5 percet! – mondtam vigyorogva.

Válasz nem jött csak egy saller.

- Jó, oké befogtam értem… - tettem fel a kezem megadóan

Beültem az autóba, és kimentünk a pályára.

- Na és volt valami tegnap este? – kérdezte Kimi az utat nézve.

- Nem történt semmi. – mondtam nyugodtan, az utat figyelve.

- Nem mondod, hogy voltál olyan fatökű, hogy nem nyúltál hozzá.

- Figyelj volt egy két dolog, de ez totál nem tartozik másra. – mondtam miközben hol az útra hol Kimire néztem.

- Tehát megdugtad…hogy te mekkora egy májer vagy Zöldfülű…Nekem évek óta nem megy, hogy lefektessem…pedig próbálkoztam…

Csak ingattam a fejem és behajtottam a pálya területére. Felmutattuk a Red Bullos Passunkat és már gurultunk is a Paddockba. Meg lepődtem, hogy nem láttam a Kawasakit. Helyette egy fekete taxi állt a torony épület előtt meg. Ági abból szállt, ki és vette ki a csomagjait. Kifizette a számlát, és már ment is fel a toronyba, és cipelte a cuccait. Mi beszélgetve Kimivel, kiszálltunk az autóból, és mentünk a csapathoz.

- Szia Ági! – köszöntünk oda neki

- Sziasztok! – majd eltűnt az ajtó mögött a bőröndjével

- Szerinted ma megy haza? – kérdeztem Kimitől

- Nem basszus Zöldfülű, csak dísznek hozta el! – csapott a homlokára… - Na húzzál öltözni, lassan mész…

- Jójó…

Nem tudtam egész nap figyelni. Azon járt a fejem, hogy vajon most mehet e haza. Mivel nem a vezetésre koncentráltam, ezért elég komolyan megpördültem a pályán.

- Hohohóóó – mondtam hangosan miközben megnyomtam véletlen a rádió gombot…

- Nem vagy te Mikulás, hogy „Hohohózzál”…figyelj oda! Nem az állatkertbe vagy nézelődni, hanem vezetsz egy pályán.

Egész nap kínozva voltam. Nem volt ebéd időig egy perc pihenőm sem. Mire kiszálltam az autóból úgy éreztem magam, mint egy élő hulla. Eldőltem a boxunk hideg kövén. Mikor kinyitottam a szemem Kimi állt épp fölöttem.

- Fáradt vagy? – kérdezte mosolyogva

- Igen…egyre jobban… - temettem az arcom a kezembe…

- Rendben. Akkor leveszed a bukósisakot és futsz egy kört Sebbel.

- Nemáááááár…ááhhh eddig nem pihentem!!!

- Oké…most hogy mondod…legyen 2.

Rájöttem, hogyha befogom azt a nagy szám, hamarabb és kevesebbel megúszom. Seb is büntetésbe volt, bár nem tudom, hogy miért, de mind ketten futásra lettünk ítélve. Miután megtettük a távot, közölték velünk, hogy ebéd szünet…Gondoltam én, hogy ebéd szünetben felmegyek a Toronyba Ágihoz, de nem találtam ott. Lementem az Ambulanciára, de ott sem találtam.

- Sziasztok! Ági merre van? – kérdeztem a kávézó társasághoz szólva.

- Valamit meg akart beszélni a csapattal. Valószínű a boxoknál lesz!

- Köszönöm! További jó kávézást! – majd rohantam vissza a boxokhoz.

A boxunkba már csak Virág kávézott Kimi társaságában.

- Virág. Ági volt erre? – kérdeztem lihegve

- Volt igen. Mert?

- Csak beszélni akartam vele… - mondtam ártatlanul…mint akinek semmi terve nincs.

- Hát remélem minden oké lesz… - mondta

- Mi lenne a baj? – kérdeztem magamtól, ahogy a torony épület felé vettem az irányt.

Két szerelő beszélgetett, és erősen nézett én rám.

- Sziasztok Srácok! Mizujs? – kérdeztem tőlük kivirulva.

- Semmi extra. Halljuk meg volt a versenyirányítós csaj…Jó volt vele? Olyan kis vadmacskának tűnik. Az ágyban is az?

- Mi van? – néztem elhülten.

- Azt hallani a boxokba, hogy tegnap este megfektetted…Nem egy ember akarta már megfektetni. De neked ment…tudsz valamit.

Mit sem gondolkozva cselekedeteimen, elöntötte a fejem a vörös köd, és neki estem.

- Te egy rohadék vagy!! Hogy beszélhetsz róla így? – közben ütöttem ahol értem.

Letepertem a földre, és ráültem a hasára így vertem be neki vagy 3-at. Közben mindenki rohant felénk a parkoló részhez. Hátulról megfogott egy erős kéz, és próbált lerángatni áldozatomról, de nem ment. Ki vergődtem magam minden erős szorításból. Nem lebegett más az arcom előtt, hogy valaki Ágit, és nem utolsó sorban engem minősít.

- Leo!!!! – üvöltött velem Virág. – Az isten szerelmére hagyd abba!!!!

Egy pillanatra nem figyeltem, és máris megfogott hátulról valaki, és lerángatott a srácról. Felállítani nem tudtak így csak, ellöktek a betonon. Kimi ugrott elém, ahogy felálltam.

- Állítsd le magad Leo, nagyon ajánlom, vagy velem gyűlik meg a bajod!

- Veled nincs semmi bajom állj arrébb…még nem végeztem.

- De végeztél Leo! – morogta a fogai között Kimi. – Ha tovább akarod folytatni itt vagyok én!

Nem kellett kétszer mondani, meglendítettem a karom, amit Kimi nem kicsi óvatossággal elkapott hátra feszített, és már mentünk is a fürdők felé. Belökött az egyik kabinba, és rám engedte a hideg vizet. Éreztem, hogy égeti a bőröm a víz. Vért mostak le a kezemről a vízcseppek, amik valószínűleg a szerelő srác vére lehetett.

- Amíg nem vagy higgadt itt fogsz ülni ha tetszik ha, nem! – motyogta, míg neki dőlt az egyik mosdónak háttal.

Nem szóltam semmit. Csendben ültem a hideg zuhany alatt. Éreztem, hogy a vérem teljesen lehiggad. Nem tombol az ereimbe. Nem próbál meg irányítani…Neki dőltem a hideg csempének, próbáltam minél higgadtabbra nyugodni. Nem tudom mikor de Kimi kiment és mire felnéztem Virág állt mellettem. Elzárta a csapot, és oda ült mellém egy törölközőre.

- Ezt miért csináltad? – kérdezte halkan csalódottan

- Nem tudom… - hazudtam neki, és ezt ő is nagyon jól tudta

- Tudod, te azt Leo, úgyhogy ki vele!! – mondta most már erőteljesebben

- Azt hiszem bele szerettem… - temettem az arcom a kezembe, hogy elrejtsem a könnyeim.

Nem a fájdalom könnyei voltak azok, hanem az örömé. Azé az örömé, ami újra megtalált, azé, amelyik azt jelentette, hogy van esélyem arra, hogy Ági is belém szeretett. Ahogy én ő belé.

- Mondj újat. Mit mondott a srác a parkolóba? – kezdett el faggatni

- Annyit, hogy „Mi van megfektetted” meg egyéb dolgok…és nem gondolkoztam….

- Értem. Gyere…vegyél fel száraz ruhát….Itt egy törölköző…és beszélj Kimivel…

- Rendben. – majd a nyakamba tekertem a törölközőt….

Szégyelltem magam a történtekért. Mindenki furán nézett rám a boxba egyedül Brian, jött oda hozzám…

- Mindent helyesen tettél, csak azt nem, hogy kezet emeltél Kimire… - csóválta a fejét…

- Köszi… - kullogtam Kimi irodájába.

Kinyitottam az ajtót, és megálltam az asztala előtt. Kimi épp, olvasott valamit, fel sem nézett az újságból.

- Ülj le. Beszélnünk kell. – mondta a szokottabbnál is hideg hangon

- Először is hadd kezdjem o… - nem hagyta hogy végig mondjam.

- Nem érdekel. Itt most én kérdezek, te meg magyarázol…szóval. Mi volt ez Mansell, a parkolóba.

- Megsértett…és…

- Értem. Oké. Szerinted ez megengedhető egy versenyző számára?

- Nem…

- Mi lett volna a helyes döntés?

- Megvárni odakint és ott bemosni neki egyett…

- Pontosan. Mégegyszer nem akarom meglátni, hogy ilyen történik. Ezt még nem jelentem Hornernak…de nincs több esélyed. Ennek is elég kemény következményei lesznek. Most pedig menj vissza, és ma ne is lássalak az autód körül.

- De…Én…

- Nem érdekel. Öltözz fel, menj vissza a hotelba, és gondolkozz el.

Nem tudtam mást tenni felöltöztem ezzel véget is értek számomra a tesztek a Donningtoni pályán. A hotelba menet vettem egy két újságot, amit nem kellett volna…

„A Mansell fiú titkos szeretője”

Állt a címlapon, egy fényképpel, amin épp Áginak segítek beszállni az autóba. Begurultam, összepakoltam a cuccaim, és jegyet foglaltattam az első Budapestre tartó járatra. Majd tárcsáztam Ninát.

- Szia Nina! Megteszel nekem egy szivességet?

- Persze, mond mi kellene?

- Kellene Ági lakcíme, illetve egy bérautó Budapesten.

- Minek?? Ilyet nem tudok neked most előszedni. Ehhez idő kell.

- Nina…kérlek… - próbáltam minél aranyosabb hangot vágni, és szinte láttam az arcát, ahogy kicsit mérgesen néz előre…

- Hjó…megpróbálom! De a parkolós műveletedért még számolunk!

- Rendben! Szia!

- Helloo… - tette le.

Nem is teketóriáztam tovább, bedobáltam a bőröndömbe a cuccaim, írtam egy levelet Sebnek, hogy ami mardt, az vigye magával vissza a gyárba és amint haza érkeztem elmegyek érte. A hotel előtt álló taxiba vágódtam hirtelen és már mondtam is útirányt.

- A reptérre kérem! – majd hanyatt dőltem hisz tudtam szinte célegyenesben vagyok.

Ahogy közelítettünk a reptérhez, egyre hevesebben kezdett el dobogni a szívem. Kiült a mosoly az arcomra, és vártam, hogy végre Budapesten landolhassak. Kifizettem a taxit, kivettem a csomagom, és csörögni kezdett a telefonom.

- Szia Nina! Mond, kérlek, hogy elintézted…Légyszi… - könyörögtem a telefonba

- Budapest, II. kerület, Horvát utca 45. A reptéren pedig egy sötétített ablakos BMW fog várni, sofőrrel.

- Ohhh istenem. Egy…egy angyal vagy Nina!!! Jövök neked!

- Nem kevéssel Don Huan…legyél jó! Vigyázz magadra!

- Köszi!! Szia – és mielőtt még elköszönhetett volna én már le is tettem

Leadtam a poggyászom a Chek-in pultnál, majd mentem is a beszállásához. Mint ahogy a repülési etikett mondja, én picit hamarabb szállhattam fel, hisz úgy adtam le a jegyem, hogy üzleti útra megyek, ezzel is megakadályoztam, hogy lemaradjak a gépről.

- Jó utazást kívánunk Uram!

- Köszönöm! – majd mentem is és megkerestem, hányas kapuhoz kell mennem, hogy felszállhassak.

Nagy nehezen sikerült felszállni, és a kitűzött indulás helyett fél órával tovább kellett várnunk mire megkaptuk a felszállási engedélyt. Én már tűkön ültem, hogy mikor indulunk már. A sorok között a stewardesek mászkáltak.

- Elnézést Kisasszony, de mikor indulunk?

- 5 perc és felszállunk Uram!

- Köszönöm! – majd tovább ment.

Még 5 perc. Mintha az örökkévalósággal kellene küzdenem. Ott akarok már lenni nála, megmagyarázni, hogy én ilyet véletlen sem nyilatkoztam…és megmondani neki, hogy szeretem.

Csak meredten figyeltem a hideg tájat a gép ablakából. Miután felszálltunk elaludtam. Leszállás előtt pár perccel ébredtem fel, már Budapest Ferihegy 1-es termináljánál. Ahogy leszálltam a repülőről, felvettem a csomagom, kimentem a reptér elé, és már láttam is az autót, amit Nina intézett.

- Mr. Mansell? – kérdezett udvariasan a sofőr

- Igen! Jó napot kívánok!

- Merre vihetem Uram?

- II. kerület, Horvát utca. Köszönöm. – majd beszálltam és vártam, hogy elindulhassunk.

Írtam Ninának, hogy megérkeztem, és hogy minden rendben van. Majd írtam Áginak is.

„Szia! Remélem otthon vagy. Beszélnünk kell! Üdv, Leo”

„Szia! Igen itthon vagyok. Épp vacsit csinálok. Miről kellene beszélnünk. Mikor leszel MSN-en? Á.”

- Uram mennyi idő míg odaérünk?

- Háát…forgalomtól függ, de innen már csak nagyjából 20 perc és ott vagyunk.

- Rendben. Köszönöm!

- Kérem

„Nagyjából 20 perc. L.M.”

„Rendben. Addigra én is végzek, és akkor beszélhetünk. Á.”

- Megállnánk egy virágárusnál kérem?

- Persze!

Pillanatokon belül félre álltunk. Vettem egy csokor rózsát és mentünk is tovább. 5 perc múlva már a címnél tett ki a sofőröm.

- Uram. Itt a telefonszámom. El kell még intéznem pár dolgot. Hívjon és itt leszek Önért.

- Rendben van. – eltettem a cetlit, megigazítottam a kabátom és kiszálltam az autóból.

Miközben keresgéltem jött egy lakó így könnyen és titokban mehettem be a házba. Ezek után már csak az emelet, ajtót kellett megkeresnem. Amint meg találtam becsöngettem és csak reménykedni tudtam, hogy jó helyre csöngettem.

- Jövöööök! – hallottam meg Ági hangját bentről.

Kinyitotta az ajtót és nem tudott mit mondani.

*

Letettem a kezemben lévő tányért és ajtót nyitottam. Ott állt előttem kisfiús valójával az ajtómban. Egy sportdzseki volt rajta, és farmer. Lehajtott fejjel állt az ajtóm előtt, úgy nézett fel rám a gyönyörű barna szemeivel és egy csokor rózsával.

- Őőőő…Hello… - lepődtem meg.

- Szia! – mondta halkan

- Nem mintha zavarnál de te mit keresel itt? – kérdeztem hitetlenkedve

- Eljöttem mielőtt még azt hinnéd, hogy azt nyilatkoztam, amit az egyik szennylap lehozott. Gondoltam jövök és kiengesztellek, ha már olvastad…ha nem olvastad…akkor az a legjobb…Nina már intézkedik, hogy szedjék le.

- Ohhh…rólam már jelent meg egy két cikk az egyik kedves újságíró jóvoltából…Ne aggódj ezen. Gyere beljebb.

Mikor beljebb jött, odaadta a csokor virágot.

- Ezt neked hoztam! – és átadta a csokor rózsát.

Körülbelül 15 szál rózsa lehetett benne. Vázába tettem és az asztalra tettem.

- Köszönöm szépen! Nagyon szépek! Hol laksz majd? Miért vagy egyáltalán Budapesten. Ahogy tudom, nincs semmi promó rendezvényetek itt.

- Háát…végülis csak hozzád jöttem. Majd szállodát foglalok valahol. Még nem tudom hogy hol…

- Őőő aludj nálam. Van hely. Külön szoba, ágy…mindjárt húzok fel neked ágyneműt.

- Ohhh nagyon kedves vagy, de nem akarok zavarni. De tényleg.

- Nem zavarsz! Ne hülyéskedj….másként nem ajánlottam volna fel. – mosolyogtam rá

Telefonált egyet és a cuccai is megérkeztek a lakásomra. Örültem, hogy láttam.

Este sokat beszélgettünk fürdés után. Amikor már mind a ketten megfürödtünk, leültünk egy üveg bor mellé és iszogattunk, beszélgettünk. Mikor már mind a ketten kellően fáradtak voltunk épp lehúzni készültem a redőnyt amikor megláttam, hogy esik a hó.

- Nééézzd!! Az első hó!! – majd oda állt mellém az erkélyajtóhoz.

- Gyönyörű. Akár te!

A keze lassan a hasamra csúszott. Átkarolt hátulról, majd én is megfogtam a kezét, ami még mindig a hasamon volt. Megfordultam a karjában, hogy vele szembe legyek, és egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam. Finoman és lágyan csókolt, majd mind a ketten egyre követelőzőbbek lettünk. Szenvedélyesen csókolóztunk az ajtó előtt. Nem tudom mennyi idő telhetett el, majd mind a ketten az ágyam felé kezdtünk lassan hátrálni. Amikor érezte, hogy elértük az ágyszélét, óvatosan a hátamra fektetett és úgy folytattuk tovább azt, amit elkezdtük. Kezdtem érezni, hogy végem lesz. Egyre jobban akartam, és ahogy éreztem ő sem gondolkozott máshogy. Levette rólam a pólóm, majd én is levettem róla az övét. Félmeztelenül feküdtünk az ágyon.

- Szeretlek! – búgta a fülembe.

- Én is! – nem hittem volna, hogy ilyen könnyű lesz ez kimondani, de így volt helyes.

Mind a kettőnk keze felfedező útra indult a másik testén, de egy percre sem hagytuk abba a csókolózást. Óvatosan és gyengéden ért hozzám. Még inkább kívántam. Azt akartam hogy az övé legyek, ő pedig az enyém.

- Még van visszaút! – mondta halkan miközben a fülcimpámat puszilta meg

- Nem akarom, hogy legyen visszaút! – adtam az utolsó kegyelemdöfést ezzel a mondattal.

Óvatosan megszabadított a felesleges ruháimtól, és ő is levette az őt zavaró rövidnadrágot és boxeralsót. Pár perc után magamba fogadtam és eszméletlen gyönyöröket éltünk át együtt. Nem szexnek nevezném a dolgot, ez szeretkezés volt. Mind a kettőnk megkapta azt amire vágyott. Ő gyengéd volt, és törődött vele, hogy nekem jó e. Utána is még sokáig csókolóztunk.

- Imádlak! – mondta miközben bebújt mellém a takaró alá

- Én is imádlak…de … - rá tette az ujját a számra.

- Nincs de…ez így volt jó ahogy volt. Ahogy az meg volt írva.

Nem mondtam semmit, csak helyeslően hozzábújtam. Jól eső érzés lett rajtam úrrá.

- Üdvözletem az ifjú párnak – hallottam meg egy hangot az ajtóban…

Racing Life 8.

Sziasztok!

Kicsit vegyesre sikerült, ez a rész. Hisz van benne, megannyi Leo, és megannyi Ági szemszög is, de ez elősegíti, hogy fényderüljön a dolgok menetére... :)

Jó olvasást!

Üdv. Gicus

*

Reggel elég másnaposan keltem és fáradt voltam. Ahogy kinéztem az ablakon csak úgy kavarogtak a levelek a szélben. Úgy nézett ki a táj mint ahogy a lelkem nézett ki. Vihar vert és elhagyatott. Nem találtam a helyem hirtelen a világban. Mérges voltam és dühös. Éreztem a vérnyomásom az egekben van. Feszült a fejem, és elég nehezen vettem a levegőt is. Nem tudtam eldönteni, hogy inkább taxival vagy motorral menjek ki dolgozni. A zsigereimben éreztem, hogy ez a mai nap nem úgy fog elsülni, ahogy ezt én elgondoltam. Másfél órával hamarabb indultam ki a pályára, motorral, ami reggelt tekintve elég nagy baklövésnek nézett ki, így elpakoltam az esőruhám is, hogyha elkapna az eső útközben. Ahogy mentem a pálya felé, egy nagyon okos autós rám húzta a kormányt én pedig majdnem elvágódtam a motorral. Persze utána ment is a szebb jelzőkkel illetés…Ezek után nagy nyugalommal, és oda figyeléssel vezettem. Nem akartam még ma meghalni. 40 perc alatt értem ki a pályára, hisz annyira nem húztam a motornak.

Ahogy beértem a Torony épületébe, egy levél várt az asztalomon. Nem volt feladó nem volt semmi rajta, csak ennyi:

„A Donington Park-i toronyirányításnak, egy jó baráttól”

Nem is gondoltam semmi extrára, gondoltam Leo küldött valamit. Bár miért levélben küldene akármit is, hiszen meg van neki a számom. Letettem a bukóm a hátam mögött lévő asztalra. A távirányítóval bekapcsoltam a kamerákat, és magamhoz vettem a rádiót, amin még csak a pályát takarító személyzet volt elérhető. Fogtam egy kést és elvágtam a ragasztásnál a borítékot. Egy Red Bullos hivatalos papírt találtam benne. Széthajtottam minden meggondolás nélkül. Elvégre én vagyok a versenyirányítás most.

„Ez biztosan érdekelni fogja Kisasszony. A Red Bull ezen a héten a csapatutasítását gyakorolja a pályán. Hogy ki vagyok, ne érdekelje, és ne is kezdjen nyomozni. A bizonyos mondat, amit a mérnök fog mondani az utasítandó versenyzőnek: „Gyorsabb vagy, mint eddig, de még nem jó.” Az utolsó információim szerint a csapatutasítás egy elítélendő dolog. Legyen szíves Kisasszony hatáskörének megfelelően eljárni. Üdvözlettel, egy jó barát.”

Csak olvastam a sorokat, és nem akartam hinni a szememnek. A Red Bull az egyetlen csapat aki nem szokott még csapatsorrendet sem meghatározni, nem hogy csapatutasítást hajtson végre. Ezek a fiúk minden tekintetben versenyképesek. Nem tudtam mást tenni, mint hogy amikor feljön Virág, beszélek vele. Sajna nekem ezt jelentenem kell, ha ez tényleg igaz. Imádtam a Red Bullt de, ezen, nem hunyhatok szemet. 8 órára befutott a csapatom. Meg volt a csapat eligazítás és mindenkit megkértem, hogy rádió felvétel után hagyják el a tornyot. Ahogy mindenki levonult Virágot tekintettem meg az ajtóba.

- Szia! Jó reggelt. – köszöntem neki kedvesen.

- Szia Ági! Mizujs? Elég rosszul nézel ki. Minden rendben van?

- Hát nem éppen… - és elé tettem a Red Bullos levelet. – Tégla van köztetek, és olyan dolgokkal vádol titeket, amit remélem, tudod, hogy nekem jelentenem kell.

- De nem fogod jelenteni ugye? – ezzel színt vallva, hogy a levél minden szava igaz.

- Majd én eldöntöm, mit teszek. Ez az én területem. Ha szemet hunyok, engem rúgnak ki. Értsd meg.

- Figyelj. Szerintem ezt ugye meg tudjuk oldani jelentés nélkül is? – majd leült az asztal másik oldalára.

- Virág ez nem így működik. Ha jelentenem kell, akkor azt jelentenem kell. Ennyi. Ebben a toronyba én azt teszek, ami nekem a feladatom. Sajna ez is feladataim közé tartozik.

Már elég erős hangszínnel próbáltunk érvelni a dolgaink mellett, amikor Virág távozott a toronyból. Nem tudtam, mit tegyek, egy világ dőlt bennem össze. Ki viharoztam a szobából, és lementem a Rescue-hoz, hiszen indultunk inspekcióra. Mielőtt kiértem volna, Leo állt elém, aki gondolom mindent végig hallgatott. Elsődleges és amatőr hiba… „Mindig csukd be az ajtót, mert minden hangszigetelt belül…”

- Minden rendben van? – kérdezte tőlem

- Nincs…Rádió a szokásos helyén! – mondtam hiszen tudtam, hogy a rádióért jött.

Végig kérdeztem közben a posztokat rádión, hogy minden rendben van e, és indult a nap.

*

{ Leo Mansell }

Mint minden reggel, kora 8 órakor már kint kellett lennünk a pályán. Eligazítás és persze a kihagyhatatlan futás a pályán. Fáradt voltam, hiszen elég későn értem haza Ágitól. Félkómásan átöltöztem, és már mentemt is Sebbel futni.

- Nagyon szarul nézel ki…Mit csináltál éjszaka?

- Hát…hajnali 1-ig aludtam, majd Ágiért mentem, mert eléggé nem volt szalonképes állapotban.

- Hmmm. És volt valami? – kérdezte kaján mosollyal az arcán.

- Nem volt semmi! – és futottunk tovább.

Ahogy végig futottuk a távot, Kimi megkért, hogy menjek fel a csapat rádióért. Mielőtt még az ajtóhoz értem volna, Virág és Ági hangjára lettem figyelmes a versenyirányítás toronyból.

- Virág ez nem így működik. Ha jelentenem kell, akkor azt jelentenem kell. Ennyi. Ebben a toronyba én azt teszek, ami nekem a feladatom. Sajna ez is feladataim közé tartozik.

Nem akartam tudni, hogy miről ment a vita, de mind a két hölgyemény elég paprikás hangulatban volt, mert kiabáltak egymással. Először Virág, majd Ági rohant ki a szobából.

- Minden rendben van? – kérdezte tőlem

- Nincs…Rádió a szokásos helyén! – tudta, hogy miért jövök. Majd tovább ment és becsapta maga mögött az ajtót.

Felvettem a rádiót, és akaratlanul is megláttam a Red Bullos fejléccel ellátott papírt.

„Ez biztosan érdekelni fogja Kisasszony. A Red Bull ezen a héten a csapatutasítását gyakorolja a pályán. Hogy ki vagyok, ne érdekelje…” Olvastam el belőle az első pár sort, de lebuktam.

- Mit keresel még mindig itt? És mi jogon olvasol bele abba a levélbe? Neked lett címezve? Nem! Akkor meg söprés a toronyból. – majd kitépte a kezeim közül a papírt.

- Nem akartam bele… - nem hagyta, hogy végig mondjam

- Nem érdekel, hogy mit akartál és mit nem. Ez nem a te helyed. Menj és bohóckodj a pályán!! – mondta mérgesen és utálatosan.

- Rendben… - majd kimentem az ajtón, és már csapódott is utánam.

Egy pillanatra összerezzentem. Nem tudtam, hogy most visszamenjek megkérdezni, hogy mi baj, vagy inkább hagyjam. A hagyjam lehetőséget választottam. Jobb lesz, ha most nem szólok hozzá.

Lementem a boxokhoz, és Virágot, Kimit, Guillt és Sebet láttam meg susmorogni. Ahogy kiszúrt Guill láthatóan zavarba jött, és egy jellel mutatva a többieknek, hogy megérkeztem befejezték, és mindenki szétszóródott.

- Mi volt a susmorgás tárgya?

- Semmi semmi! – válaszolta Kimi – Öltözz és autózz. Ennyi.

Egész nap autókáztunk. Semmi nagyobb dolog nem történt.

- Leo! – szólt a rádiómba Virág

- Igen! – mondtam gyorsan. Ha már Virág szól akkor nagy a baj.

- Este lesz egy kicsit kiöltözősebb hivatalos vacsora. Hivatalos vagy te is oda. Hozz magaddal valakit ha tudsz.

- Nem hozok senkit. De elmegyek ha már hivatalos vacsora.

- Rendben! Köszi! – és már nem is szólt semmit.

Nem foglalkozva az információval autóztam tovább a pályán. Kerestük a jó beállításokat. A szimulátoros adatokkal sikerült oly annyira belőni az autó tulajdonságait, hogy a végén már csak az én stílusomra kellett beállítani az autót. Szeretem, ha nem annyira alul kormányzott, de azt nem szeretem, ha túlkormányzott az autó. Nem is tudom, hány kört mehettem, amikor Kimi szólt, hogy jöjjek a boxutcába. Voltak még problémák a parkolással, de ez legyen a legkevesebb. Van még idő évkezdésig, addigra tökéletes lesz. Ahogy kiszálltam oda mentem a pulpitusra és megnéztem a köridőimet. Nem lettek olyan rosszak, de Seb idejét még meg sem közelítettem.

- Amúgy mikor is lesz ez az esti hivatalos vacsora? – kérdeztem rá miközben visszamentünk a boxba

- Hát…este 9-kor kezdődik. Öltöny, nyakkendő és minden, ami elegáns… - húzta a száját.

- És kik lesznek ott?

- Minden nagyfőnök végülis. Dietrich Mateschitz, Horner, Helmut Marko és a többi nagyfőnök. De te inkább Mateschitzel fogsz találkozni. Nagyon barátságos ember és egyedül neki van reális képe a csapatról. Helmut pedig tudod jól, hogy a fiatal tehetségeket gondozza. Seb is a kezei alatt nőtt fel jóformán.

- Értem. Előtte találkozunk vagy valami?

- Persze. Legyen, mondjuk este 8 óra, ezen a címen – adta át a cetlit a kezembe.

- De ez Ági hoteljének a címe… - mondtam elhűlve.

- Na és? Arra lesz előtte egy kis dolgom. De tőlem mehetsz Sebbel is. Bár jobban jönne ki, ha velem jönnél, elvégre a mérnököd vagyok.

- Oké. Nem azért mondtam…. – tettem fel a kezem nevetve.

- Na azért Zöldfülű! – és nyomott egy taslit a tarkómra majd ott hagyott.

Összeszedtem a cuccaim, és indultam vissza Sebbel hotelba. Mind a ketten fáradtak voltunk. Én nem is annyira akartam menni a vacsorára. Már előre félek, hogy mennyire fogom utálni a PR rendezvényeket. Vagyis a hivatalos részét…a buli jöhet akármikor.

Beléptem a szobába, és úgy éreztem, hogy nem is én lakok itt. Minden felé ruhák, cipők, overálzsákok, és amit még elfelejtettem…a bukósisak megrendelőlapom! Nagy nehezen gyorsan megcsináltam. Kitöltöttem, és amilyen gyorsan csak lehetett elküldtem e-mailben. Hátha még így is elfogadják. Elmentem letusolni, hogy felfrissülve érezzem magam. Bár a több napos fáradtságot egy zuhannyal nem lehet elintézni, csak órákra. Törölközőt a derekamra csavarva mászkáltam a szobában. A laptopon elindítottam egy zenét és már öltöztem is. Egy fekete öltönyt vettem fel, fehér inggel és a hozzá passzoló cipőt. Ebben is különböztünk Sebbel. Míg én megpróbáltam mindig rendesen felöltözni, ő addig képes volt egy sárga pólót, kék farmerhez felvenni piros cipővel…Miközben ezen, röhögtem, kopogtatás hallatszódott az ajtómon.

- Gyere be! – mondtam hangosan, míg a fürdőbe készülődtem.

- Kész vagy már? – hallottam meg Seb hangját a nappaliból.

- Még van fél órám készülődni…

- Igen meg ahhoz is, hogy elkéssünk…haladj!!! – és hallottam hogy felkacagott.

Kijöttem a fürdőből és rá néztem.

- Min röhögsz?

- Semmin…csak kapkodd már magad…Egy cipő, két cipő – és dobálta hozzám a cuccaim. - Telefon, zsepi, gumi…

- Héhéhéhé ne kutass a cuccaim között!! – hördültem fel.

- Nyugi már! Ez az enyém…találtam a tárcámba…még a régi időkből, amikor Virág és én…

- Hagyd abbaaaaaaaaa!!! Nem akarom a részleteket tudni jó?! – néztem rá mosolyogva

- Jó jó, visszafogom magam. Na de akkor cipő beköt, és menjüüüünk már!

Ahogy felhúztam a cipőt, bezártam az ajtóm és már mentünk is a megadott címre. Seb mosolyogva vezetett majd Virág hívta.

- Kész? – vette fel a telefonját.

- Tökéletes…

- Rendben. 5 perc. – és Seb rendesen rálépett a gázpedálra.

- Kint és hagyjuk…

- Rendben.

Én csak füleltem. Nem tudtam, hogy miről van szó, de úgy érzem, hogy elég nagy benne a szerepem.

A hotel elé érve, kiszálltam, gondoltam ezek után már Kimivel megyek Virág kijött, és csak ezek után kezdődtek a meglepetések.

*

Este 5-re értem haza. Fáradtnak éreztem magam, és még mindig emésztett az a bizonyos levél…Nem akartam elhinni. Egész nap figyeltem a csapat rádióadásait, és egyetlen egyszer sem, volt még arra a mondatra utalás sem. Eldőltem az ágyamon és az ölembe vettem a laptopom, amikor valaki kopogás nélkül berontott a szobámba.

- Hello! Hoztam ruhát, vedd fel gyorsan. Előtte zuhany és készülődünk – jött be hozzám Virág.

- Nem terveztem semmit a mai estére csak pihenést….Nem akarok elmenni, bulizni.

- Red Bull hivatalos vacsorára vagy hivatalos és van másfél óránk összekészülni.

- De…

- Nincs de! – és betuszkolt a fürdőbe.

Lefürödtem és csak most jött a java. Kaptam egy ezüst koktél ruhát, ami körülbelül a térdem felett ért véget. Szép ruha volt, pont passzolt is. Volt egy kisebb dekoltázsa, amit egy háló takart úgyahogy…körülötte, pedig gyöngyökkel volt kitéve. Pont passzolt a ruha, pedig nem hiszem, hogy benne van az önéletrajzomba, hogy milyen és hanyas ruhát hordok. Volt hozzá egy ezüst kicsit magassarkú cipő és egy vajszínű strasszokkal díszített táska. Felvettem a ruhát, és Virág elkezdett összeszedni, hogy emberi kinézetem legyen.

- Nah ezt ide tűzzük, ezt meg hmmmm oda…és jó is lesz. – a hajamat hátul egy diszkrét kontyba rendezte, és abból lógtak ki tincsek, amiket begöndörített.

- Miért is kell nekem Red Bull hivatalos vacsorára menni? – kérdeztem egy idő után

- Nem kérdez, ül, tűr, és bugyborékol…. – mondta kacagva, ahogy a tükörből rám nézett.

Miután végzett a hajammal a sminknek állt neki.

- Ide egy kis púdert, oda még egy kicsi pirosíító… - és csak úgy kente rám a dolgokat.

- Nem lesz egy kicsit sok?

- Nem…ahhoz, hogy még jobban tetszél Leonak kell ez… - majd a homlokára csapott… - Virág Norton, téged egyszer a nagy szád visz a sírba! – és felnézett az égre.

Bennem csak a szavai égtek újra és újra. „Ahhoz, hogy még jobban tetszél Leonak…” Újra vízhangzottak a szavai a fejembe. Nem azt mondom, hogy kapálóznék, ha Leo rám mászna, főleg, hogy most nincs Sanyi…de azért na…ne máár…

- Tessék? – kérdeztem vissza bájosan

- Semmi, semmi! Ülj nyugton!

- Én innen nem megyek, sehova amíg nem tudom, hogy miről van szó. – vágtam be a durcát.

Virág az öltözőasztal szélének támaszkodott, és mesélt.

- Az a levél, amit kaptál, ma reggel. Én írtam, miközben Kimivel összebeszélve az ő rádiójáért Leot küldte fel, hogy hallja, hogy veszekszünk. Sajnálom, de ez kellett ahhoz, hogy megtudjuk, tényleg bejössz e neki. Aztán mikor lementem konstatáltuk, hogy nem rosszak a megérzéseink, mert úgy állt ott, mint egy megdermett gyerek. Egész nap, felőled érdeklődött, amikor nem vezetett épp. Ezzel a vacsorával esélyt adunk nektek. Összeilletek, minden tekintetben. Neked meg végre valami normális pasi kell, nem egy Sándor féle alak.

Nem tudtam mit szólni az, tény. Ledöbbentett a dolog, hogy összeszövetkeztek ellenem…vagy értem. Csak döbbentem néztem rá, majd le a székre…nem mertem felemelni a fejem, hisz az azonnal elárulta volna, hogy nem lennék ellene Leonak…

Virág, ahogy befejezte a mondandóját tovább ügyeskedett rajtam. Majd csörgött a telefonja.

- Remélem nem volt nagy szád és nem sikerült elcseszni…

- El kell hogy szomorítsalak Kimster…de maradjunk annyiba, hogy a reakció pozitív volt…

- Béna… - majd csak a megszakított búgó hangot hallottam a telefonból.

Már csak pár simítást végzett Virág rajtam. Megigazította a hajam és a sminkem egy két vonását és már kész is voltam. Bele néztem a tükörbe és egy teljesen más Ági nézett vissza rám.

- Uhhhh…köszönöm. Nagyon szép munkát végeztél.

- Háááát érted mindent! Remélem nem haragszol…. – mondta Virág kicsit halkabban

- Dehogyis! – mosolyodtam el, és megöleltem

- Örülök neki.

A telefonja után nyúlt, és felhívta Sebet.

- Kész? – vette fel a telefonját Seb

- Tökéletes… - reagált rá Virág

- Rendben. 5 perc…

- Kint és hagyjuk… - mondta Virág

- Rendben.

Majd ismét csak a szétkapcsoló búgó hangot hallottam. Kicsit görcsbe rándult a gyomrom.

- Nem…nem megyek. Nem akarok menni! – s fel alá járkáltam a szobába

- Ági, ne hülyéskedj kérlek! Minden rendben lesz, és jól sül el minden. Na gyere!

Majd segített felvenni a szövetkabátom. Hosszú fekete szövetkabátom volt, így semmi nem látszódott a ruhámból. Lementünk a hotel recepciójához, épp akkor gurult be Seb, Leoval.

*

Ahogy kiszálltam Seb autójából, Virág jött ki az ajtón. Oda jött hozzám, és csak ennyit mondott.

- Sok sikert Leo! – majd adott egy puszit az arcomra.

- Öhm…Köszi, de mihez? – álltam ott értetlenül.

- Majd meglátod! – és mosolyogva beszállt Seb autójába, és egy gyors puszit követően el is hajtottak.

Ott álltam a hotel előtt mit sem sejtve, hiszen nem tudtam, hogy mi vár rám még az este folyamán. Kinéztem az utca felé, hátha jön már Kimi. Háttal álltam az ajtónak ami akkor megmozdult. Hátra néztem, és nem tudtam megszólalni sem.

- Szia Ági! – nyögtem ki végül.

- Szia Leo! – mondta ő is félénken…

- Őőőő. Nagyon csinosan nézel ki! – mosolyogtam rá. – Szabad lesz? – és tartottam a karom neki.

- Persze. – elfogadta majd ismét csak álltunk és mind a ketten felnevettünk.

- Na most merre? – kérdeztem tőle kacagva

- Gőzöm sincs…- nevettünk együtt, majd behajtott a hotel elé, Kimi Mercedese.

- Hölgyem, Uram. A taxi elő állt…

Besegítettem Ágit, és én is beültem a másik oldalról. Középen illik ülnöm, így Ági is oda húzódott hozzám és kigombolt a ruháját…Gyönyörű látvány tárult elém, és alig tudtam levenni a szemem róla.

- Tényleg nagyon jól nézel ki. – mondtam zavartan, majd a kezem az övére csúsztattam.

Nem rántotta el, de éreztem, hogy furán érzi magát. Mondta is, hogy nem érti, hogy ő miért hivatalos egy Red Bull vacsorára.

- A miértek, sosem lényegesek… - mondta Kimi a vezető ülésből.

Nem messze volt a hoteltól egy kellemes kis étterem, ahol a vacsorát rendezték. Kiszálltam, és segítettem Áginak, aki illedelmesen megköszönte. Az este további részében, ettünk, beszélgettünk. Éjfél környékén viszont, úgy döntöttünk, hogy lelépünk, elvégre holnap is nap lesz, és muszáj pihennünk. Ágit nem akartam magára hagyni. Nagyon jól összebarátkoztunk, és jól éreztük magunkat.

- Szerintem jobb lenne, ha mi már mennénk. – jegyeztem meg neki.

- Igen, szerintem is. Holnap is dolgozni kell. Az lesz az utolsó nap.

- Na igen. Várj, meg kérlek, Kimitől elkérem az autót.

- Rendben. – bólogatott mosolyogva.

Perceken belül visszatértem és már mentünk is. Jó kedve volt a leányzónak, és a hotel parkolójában, egy elég érdekes ajánlatot kaptam.

- Nincs kedved feljönni, hozzám egy italra? Meg azért elég messze van innen a hoteled, akár nálam is aludhatnál.

- Őőőőő, lehet róla szó. Itt aludni nem szeretnék, nem tudom, mennyire lenne helyes döntés. – még, hogy nem tudom…itt aludnék szívesen, de abból jó nem sülne ki…gondoltam magamba.

- Oké, de azért gyere fel… - mondta mosolyogva.

Felmentünk a szobájába, és leültem a kanapéjára, míg ő átöltözik. 10 perc alatt szét szedte a haját, ami göndören omlott hátára, és vállára. Egy egyszerű fekete póló volt rajta, és egy narancssárga rövidnadrág. Oda lépett a bárpulthoz.

- Mit kérsz? Whisky, Martini, Vodka? – sorolta a lehetőségeket.

- Akkor egy Martinit kérnék szépen. Citrommal és cukorral! – tettem hozzá mosolyogva.

- Akkor én is egy Martinit iszok. – és töltött mindkettőnknek egy egy Martinit.

Sokat beszélgettünk, erről arról. A Forma 1-ről, és hogy örül, hogy megismerhetett. Mivel eleget ettünk így nem ütött nagyot a Martini, de annyira elég volt, hogy a fejünkbe szálljon.

- Tudod, hogy iszonyatosan rafinált vagy?

- Miért is? – kérdezte, miközben bebújt az ágyába.

- Mert, tudtad, hogy autóval vagyok, ennek ellenére megitattál velem egy Martinit, hogy még véletlen sem, mehessek haza.

- Na igen…nő vagyok! – majd mosolygott.

- És, most itt kell, hogy aludjak. – mondtam elismerően

- Hát akkor vetkőzz, és bújj be az ágyba. Hajnali 2 van, jobb ha alszunk.

- Jó, rendben! – majd levettem az ingem, és boxeralsóba befeküdtem mellé az ágyba.

Nem szóltunk semmit, csak feküdtünk egymás mellett. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a hátához simultam és átkaroltam. Nem volt ellenére, sőt annál jobban hozzám simult. Nem tudtam parancsolni a gondolataimnak, így hát jelét is adtam annak, hogy nekem tetszik ez a szituáció. Megfordult, hogy felém legyen. Éreztem a leheletét az ajkaimon. Nem szóltunk semmit...csak feküdtünk, és élveztük egymás társaságát. Közelebb hajolt, ahogy én is, és egy forró csókot követve, egyre bátrabbak lettünk, és felfedező útra indultak a kezeink. Jó ideig csak simogattuk egymást, majd felé emelkedetem, és úgy folytattuk tovább…Majd a fülébe suttogtam.

- Kívánlak… - teljesen elcsukló és halk hangon, miközben a nyakát kezdtem el puszilgatni, és egyre jobban közeledtem a tiltott dolgok felé. De ekkor láttam csak, hogy a könnyei csorognak, az arcán végig. – Mi a baj? – kérdeztem tőle, mindennel leállva.

- Semmi, semmi…csak…csak ugyanezt mondta mindig Sanyi is…”Kívánlak”…Áhh mindegy is…hagyjuk, folytassuk.

- Neem…nem folytatjuk. Gyere ide… - és leküzdve a vágyaim, elfeküdtem mellette és magamhoz öleltem.

Addig simogattam a hátát, míg úgy éreztem nem sír, és minden rendben van vele. Ösztönösen karolta át a derekam. Beállítottam a telefonom reggel 6-ra elvégre nem tudom, hogy mikorra kell mennie, dolgozni. De ha nekünk elég 10-re kimennünk, akkor neki is legalább 9-re. Vegyes érzésekkel feküdtem le. Nem tudtam, hogy mennyiben változtatta meg ez az este a köztünk lévő kapcsolatot…A holnap reggel mindenre választ ad.