Boldog Karácsonyt!

Minden kedves olvasómnak Boldog Békés Karácsonyi ünnepeket kívánok! :) Isten tartsa meg jó szokásotokat, hogy olvastok! :)

Következő fejezet az elkövetkező 3 napban esedékes lesz, egy különleges Karácsonyi résszel... :)

Minden jót!

Üdv.

Gicus (:

Racing Life 9

Sziasztok! Elnézést a nagy késésért, de elkezdődött a vizsgaidőszak az egyetemen és még van 4 vizsgám, amiből 1 most szombaton lesz! Remélem tetszik ez a rész is. Ha olvastátok egy pár sort hagyjatok magatok után, hogy tudjam mi a véleményetek! A következő rész egy rendhagyó Karácsonyi rész lesz...még az ünnepek előtt, közben, mert persze közben dolgozom is! Szóval nehéz az élet! Remélem, nem hagytok el, és továbbra is fogjátok olvasni Leo sztoriját!

Mindenkinek jó téli szünetet majd, illetve sikeres vizsgaidőszakot, félévet!

Jó olvasást! Üdv.

Gicus (:

***

Eljött az utolsó nap is. A mai nap tesztelünk utoljára. Nem hittem volna, hogy Ann után át fogok még élni, egy ilyen volumenű érzést, amit Ági váltott ki belőlem a mai nap reggelén. Ugyanúgy feküdt rajtam, ahogy este elaludt. Óvatosan kimásztam mellőle az ágyból adtam neki egy puszit. Írtam neki egy üzenetet, összeszedtem magam, és elindultam a hotelba. Nem történt semmi az éjszaka, de ez többet jelentett nekem, mintha meg is történt volna. Letörölhetetlen vigyorral száguldottam fel a szobámba, hogy letusoljak, felöltözzek, és menjek dolgozni. Nyitottam az ajtót épp, hogy indulok mikor megszólalt a telefonom. Kimi volt az.

- Szia! – vettem fel a telefont.

- Hello Zöldfülű. Mivel jössz ki a pályára?

- Kocsival – röhögtem – mi mással mennék?

- Hülye. Akkor úgy kérdezem, hogy kivel?

- Egyedül. Nem rég értem haza.

- Aham. Mikor indulsz?

- Most lassan.

- Akkor 5 perc és lent leszek.

- Rendben. Hello!

- Hello!

Bezártam az ajtót és már mentem is lefelé. Néztem az órám, hogy mennyit késik, elvégre 5 percet mondott.

- Késtél őőőőőőőő, 1.5 percet! – mondtam vigyorogva.

Válasz nem jött csak egy saller.

- Jó, oké befogtam értem… - tettem fel a kezem megadóan

Beültem az autóba, és kimentünk a pályára.

- Na és volt valami tegnap este? – kérdezte Kimi az utat nézve.

- Nem történt semmi. – mondtam nyugodtan, az utat figyelve.

- Nem mondod, hogy voltál olyan fatökű, hogy nem nyúltál hozzá.

- Figyelj volt egy két dolog, de ez totál nem tartozik másra. – mondtam miközben hol az útra hol Kimire néztem.

- Tehát megdugtad…hogy te mekkora egy májer vagy Zöldfülű…Nekem évek óta nem megy, hogy lefektessem…pedig próbálkoztam…

Csak ingattam a fejem és behajtottam a pálya területére. Felmutattuk a Red Bullos Passunkat és már gurultunk is a Paddockba. Meg lepődtem, hogy nem láttam a Kawasakit. Helyette egy fekete taxi állt a torony épület előtt meg. Ági abból szállt, ki és vette ki a csomagjait. Kifizette a számlát, és már ment is fel a toronyba, és cipelte a cuccait. Mi beszélgetve Kimivel, kiszálltunk az autóból, és mentünk a csapathoz.

- Szia Ági! – köszöntünk oda neki

- Sziasztok! – majd eltűnt az ajtó mögött a bőröndjével

- Szerinted ma megy haza? – kérdeztem Kimitől

- Nem basszus Zöldfülű, csak dísznek hozta el! – csapott a homlokára… - Na húzzál öltözni, lassan mész…

- Jójó…

Nem tudtam egész nap figyelni. Azon járt a fejem, hogy vajon most mehet e haza. Mivel nem a vezetésre koncentráltam, ezért elég komolyan megpördültem a pályán.

- Hohohóóó – mondtam hangosan miközben megnyomtam véletlen a rádió gombot…

- Nem vagy te Mikulás, hogy „Hohohózzál”…figyelj oda! Nem az állatkertbe vagy nézelődni, hanem vezetsz egy pályán.

Egész nap kínozva voltam. Nem volt ebéd időig egy perc pihenőm sem. Mire kiszálltam az autóból úgy éreztem magam, mint egy élő hulla. Eldőltem a boxunk hideg kövén. Mikor kinyitottam a szemem Kimi állt épp fölöttem.

- Fáradt vagy? – kérdezte mosolyogva

- Igen…egyre jobban… - temettem az arcom a kezembe…

- Rendben. Akkor leveszed a bukósisakot és futsz egy kört Sebbel.

- Nemáááááár…ááhhh eddig nem pihentem!!!

- Oké…most hogy mondod…legyen 2.

Rájöttem, hogyha befogom azt a nagy szám, hamarabb és kevesebbel megúszom. Seb is büntetésbe volt, bár nem tudom, hogy miért, de mind ketten futásra lettünk ítélve. Miután megtettük a távot, közölték velünk, hogy ebéd szünet…Gondoltam én, hogy ebéd szünetben felmegyek a Toronyba Ágihoz, de nem találtam ott. Lementem az Ambulanciára, de ott sem találtam.

- Sziasztok! Ági merre van? – kérdeztem a kávézó társasághoz szólva.

- Valamit meg akart beszélni a csapattal. Valószínű a boxoknál lesz!

- Köszönöm! További jó kávézást! – majd rohantam vissza a boxokhoz.

A boxunkba már csak Virág kávézott Kimi társaságában.

- Virág. Ági volt erre? – kérdeztem lihegve

- Volt igen. Mert?

- Csak beszélni akartam vele… - mondtam ártatlanul…mint akinek semmi terve nincs.

- Hát remélem minden oké lesz… - mondta

- Mi lenne a baj? – kérdeztem magamtól, ahogy a torony épület felé vettem az irányt.

Két szerelő beszélgetett, és erősen nézett én rám.

- Sziasztok Srácok! Mizujs? – kérdeztem tőlük kivirulva.

- Semmi extra. Halljuk meg volt a versenyirányítós csaj…Jó volt vele? Olyan kis vadmacskának tűnik. Az ágyban is az?

- Mi van? – néztem elhülten.

- Azt hallani a boxokba, hogy tegnap este megfektetted…Nem egy ember akarta már megfektetni. De neked ment…tudsz valamit.

Mit sem gondolkozva cselekedeteimen, elöntötte a fejem a vörös köd, és neki estem.

- Te egy rohadék vagy!! Hogy beszélhetsz róla így? – közben ütöttem ahol értem.

Letepertem a földre, és ráültem a hasára így vertem be neki vagy 3-at. Közben mindenki rohant felénk a parkoló részhez. Hátulról megfogott egy erős kéz, és próbált lerángatni áldozatomról, de nem ment. Ki vergődtem magam minden erős szorításból. Nem lebegett más az arcom előtt, hogy valaki Ágit, és nem utolsó sorban engem minősít.

- Leo!!!! – üvöltött velem Virág. – Az isten szerelmére hagyd abba!!!!

Egy pillanatra nem figyeltem, és máris megfogott hátulról valaki, és lerángatott a srácról. Felállítani nem tudtak így csak, ellöktek a betonon. Kimi ugrott elém, ahogy felálltam.

- Állítsd le magad Leo, nagyon ajánlom, vagy velem gyűlik meg a bajod!

- Veled nincs semmi bajom állj arrébb…még nem végeztem.

- De végeztél Leo! – morogta a fogai között Kimi. – Ha tovább akarod folytatni itt vagyok én!

Nem kellett kétszer mondani, meglendítettem a karom, amit Kimi nem kicsi óvatossággal elkapott hátra feszített, és már mentünk is a fürdők felé. Belökött az egyik kabinba, és rám engedte a hideg vizet. Éreztem, hogy égeti a bőröm a víz. Vért mostak le a kezemről a vízcseppek, amik valószínűleg a szerelő srác vére lehetett.

- Amíg nem vagy higgadt itt fogsz ülni ha tetszik ha, nem! – motyogta, míg neki dőlt az egyik mosdónak háttal.

Nem szóltam semmit. Csendben ültem a hideg zuhany alatt. Éreztem, hogy a vérem teljesen lehiggad. Nem tombol az ereimbe. Nem próbál meg irányítani…Neki dőltem a hideg csempének, próbáltam minél higgadtabbra nyugodni. Nem tudom mikor de Kimi kiment és mire felnéztem Virág állt mellettem. Elzárta a csapot, és oda ült mellém egy törölközőre.

- Ezt miért csináltad? – kérdezte halkan csalódottan

- Nem tudom… - hazudtam neki, és ezt ő is nagyon jól tudta

- Tudod, te azt Leo, úgyhogy ki vele!! – mondta most már erőteljesebben

- Azt hiszem bele szerettem… - temettem az arcom a kezembe, hogy elrejtsem a könnyeim.

Nem a fájdalom könnyei voltak azok, hanem az örömé. Azé az örömé, ami újra megtalált, azé, amelyik azt jelentette, hogy van esélyem arra, hogy Ági is belém szeretett. Ahogy én ő belé.

- Mondj újat. Mit mondott a srác a parkolóba? – kezdett el faggatni

- Annyit, hogy „Mi van megfektetted” meg egyéb dolgok…és nem gondolkoztam….

- Értem. Gyere…vegyél fel száraz ruhát….Itt egy törölköző…és beszélj Kimivel…

- Rendben. – majd a nyakamba tekertem a törölközőt….

Szégyelltem magam a történtekért. Mindenki furán nézett rám a boxba egyedül Brian, jött oda hozzám…

- Mindent helyesen tettél, csak azt nem, hogy kezet emeltél Kimire… - csóválta a fejét…

- Köszi… - kullogtam Kimi irodájába.

Kinyitottam az ajtót, és megálltam az asztala előtt. Kimi épp, olvasott valamit, fel sem nézett az újságból.

- Ülj le. Beszélnünk kell. – mondta a szokottabbnál is hideg hangon

- Először is hadd kezdjem o… - nem hagyta hogy végig mondjam.

- Nem érdekel. Itt most én kérdezek, te meg magyarázol…szóval. Mi volt ez Mansell, a parkolóba.

- Megsértett…és…

- Értem. Oké. Szerinted ez megengedhető egy versenyző számára?

- Nem…

- Mi lett volna a helyes döntés?

- Megvárni odakint és ott bemosni neki egyett…

- Pontosan. Mégegyszer nem akarom meglátni, hogy ilyen történik. Ezt még nem jelentem Hornernak…de nincs több esélyed. Ennek is elég kemény következményei lesznek. Most pedig menj vissza, és ma ne is lássalak az autód körül.

- De…Én…

- Nem érdekel. Öltözz fel, menj vissza a hotelba, és gondolkozz el.

Nem tudtam mást tenni felöltöztem ezzel véget is értek számomra a tesztek a Donningtoni pályán. A hotelba menet vettem egy két újságot, amit nem kellett volna…

„A Mansell fiú titkos szeretője”

Állt a címlapon, egy fényképpel, amin épp Áginak segítek beszállni az autóba. Begurultam, összepakoltam a cuccaim, és jegyet foglaltattam az első Budapestre tartó járatra. Majd tárcsáztam Ninát.

- Szia Nina! Megteszel nekem egy szivességet?

- Persze, mond mi kellene?

- Kellene Ági lakcíme, illetve egy bérautó Budapesten.

- Minek?? Ilyet nem tudok neked most előszedni. Ehhez idő kell.

- Nina…kérlek… - próbáltam minél aranyosabb hangot vágni, és szinte láttam az arcát, ahogy kicsit mérgesen néz előre…

- Hjó…megpróbálom! De a parkolós műveletedért még számolunk!

- Rendben! Szia!

- Helloo… - tette le.

Nem is teketóriáztam tovább, bedobáltam a bőröndömbe a cuccaim, írtam egy levelet Sebnek, hogy ami mardt, az vigye magával vissza a gyárba és amint haza érkeztem elmegyek érte. A hotel előtt álló taxiba vágódtam hirtelen és már mondtam is útirányt.

- A reptérre kérem! – majd hanyatt dőltem hisz tudtam szinte célegyenesben vagyok.

Ahogy közelítettünk a reptérhez, egyre hevesebben kezdett el dobogni a szívem. Kiült a mosoly az arcomra, és vártam, hogy végre Budapesten landolhassak. Kifizettem a taxit, kivettem a csomagom, és csörögni kezdett a telefonom.

- Szia Nina! Mond, kérlek, hogy elintézted…Légyszi… - könyörögtem a telefonba

- Budapest, II. kerület, Horvát utca 45. A reptéren pedig egy sötétített ablakos BMW fog várni, sofőrrel.

- Ohhh istenem. Egy…egy angyal vagy Nina!!! Jövök neked!

- Nem kevéssel Don Huan…legyél jó! Vigyázz magadra!

- Köszi!! Szia – és mielőtt még elköszönhetett volna én már le is tettem

Leadtam a poggyászom a Chek-in pultnál, majd mentem is a beszállásához. Mint ahogy a repülési etikett mondja, én picit hamarabb szállhattam fel, hisz úgy adtam le a jegyem, hogy üzleti útra megyek, ezzel is megakadályoztam, hogy lemaradjak a gépről.

- Jó utazást kívánunk Uram!

- Köszönöm! – majd mentem is és megkerestem, hányas kapuhoz kell mennem, hogy felszállhassak.

Nagy nehezen sikerült felszállni, és a kitűzött indulás helyett fél órával tovább kellett várnunk mire megkaptuk a felszállási engedélyt. Én már tűkön ültem, hogy mikor indulunk már. A sorok között a stewardesek mászkáltak.

- Elnézést Kisasszony, de mikor indulunk?

- 5 perc és felszállunk Uram!

- Köszönöm! – majd tovább ment.

Még 5 perc. Mintha az örökkévalósággal kellene küzdenem. Ott akarok már lenni nála, megmagyarázni, hogy én ilyet véletlen sem nyilatkoztam…és megmondani neki, hogy szeretem.

Csak meredten figyeltem a hideg tájat a gép ablakából. Miután felszálltunk elaludtam. Leszállás előtt pár perccel ébredtem fel, már Budapest Ferihegy 1-es termináljánál. Ahogy leszálltam a repülőről, felvettem a csomagom, kimentem a reptér elé, és már láttam is az autót, amit Nina intézett.

- Mr. Mansell? – kérdezett udvariasan a sofőr

- Igen! Jó napot kívánok!

- Merre vihetem Uram?

- II. kerület, Horvát utca. Köszönöm. – majd beszálltam és vártam, hogy elindulhassunk.

Írtam Ninának, hogy megérkeztem, és hogy minden rendben van. Majd írtam Áginak is.

„Szia! Remélem otthon vagy. Beszélnünk kell! Üdv, Leo”

„Szia! Igen itthon vagyok. Épp vacsit csinálok. Miről kellene beszélnünk. Mikor leszel MSN-en? Á.”

- Uram mennyi idő míg odaérünk?

- Háát…forgalomtól függ, de innen már csak nagyjából 20 perc és ott vagyunk.

- Rendben. Köszönöm!

- Kérem

„Nagyjából 20 perc. L.M.”

„Rendben. Addigra én is végzek, és akkor beszélhetünk. Á.”

- Megállnánk egy virágárusnál kérem?

- Persze!

Pillanatokon belül félre álltunk. Vettem egy csokor rózsát és mentünk is tovább. 5 perc múlva már a címnél tett ki a sofőröm.

- Uram. Itt a telefonszámom. El kell még intéznem pár dolgot. Hívjon és itt leszek Önért.

- Rendben van. – eltettem a cetlit, megigazítottam a kabátom és kiszálltam az autóból.

Miközben keresgéltem jött egy lakó így könnyen és titokban mehettem be a házba. Ezek után már csak az emelet, ajtót kellett megkeresnem. Amint meg találtam becsöngettem és csak reménykedni tudtam, hogy jó helyre csöngettem.

- Jövöööök! – hallottam meg Ági hangját bentről.

Kinyitotta az ajtót és nem tudott mit mondani.

*

Letettem a kezemben lévő tányért és ajtót nyitottam. Ott állt előttem kisfiús valójával az ajtómban. Egy sportdzseki volt rajta, és farmer. Lehajtott fejjel állt az ajtóm előtt, úgy nézett fel rám a gyönyörű barna szemeivel és egy csokor rózsával.

- Őőőő…Hello… - lepődtem meg.

- Szia! – mondta halkan

- Nem mintha zavarnál de te mit keresel itt? – kérdeztem hitetlenkedve

- Eljöttem mielőtt még azt hinnéd, hogy azt nyilatkoztam, amit az egyik szennylap lehozott. Gondoltam jövök és kiengesztellek, ha már olvastad…ha nem olvastad…akkor az a legjobb…Nina már intézkedik, hogy szedjék le.

- Ohhh…rólam már jelent meg egy két cikk az egyik kedves újságíró jóvoltából…Ne aggódj ezen. Gyere beljebb.

Mikor beljebb jött, odaadta a csokor virágot.

- Ezt neked hoztam! – és átadta a csokor rózsát.

Körülbelül 15 szál rózsa lehetett benne. Vázába tettem és az asztalra tettem.

- Köszönöm szépen! Nagyon szépek! Hol laksz majd? Miért vagy egyáltalán Budapesten. Ahogy tudom, nincs semmi promó rendezvényetek itt.

- Háát…végülis csak hozzád jöttem. Majd szállodát foglalok valahol. Még nem tudom hogy hol…

- Őőő aludj nálam. Van hely. Külön szoba, ágy…mindjárt húzok fel neked ágyneműt.

- Ohhh nagyon kedves vagy, de nem akarok zavarni. De tényleg.

- Nem zavarsz! Ne hülyéskedj….másként nem ajánlottam volna fel. – mosolyogtam rá

Telefonált egyet és a cuccai is megérkeztek a lakásomra. Örültem, hogy láttam.

Este sokat beszélgettünk fürdés után. Amikor már mind a ketten megfürödtünk, leültünk egy üveg bor mellé és iszogattunk, beszélgettünk. Mikor már mind a ketten kellően fáradtak voltunk épp lehúzni készültem a redőnyt amikor megláttam, hogy esik a hó.

- Nééézzd!! Az első hó!! – majd oda állt mellém az erkélyajtóhoz.

- Gyönyörű. Akár te!

A keze lassan a hasamra csúszott. Átkarolt hátulról, majd én is megfogtam a kezét, ami még mindig a hasamon volt. Megfordultam a karjában, hogy vele szembe legyek, és egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam. Finoman és lágyan csókolt, majd mind a ketten egyre követelőzőbbek lettünk. Szenvedélyesen csókolóztunk az ajtó előtt. Nem tudom mennyi idő telhetett el, majd mind a ketten az ágyam felé kezdtünk lassan hátrálni. Amikor érezte, hogy elértük az ágyszélét, óvatosan a hátamra fektetett és úgy folytattuk tovább azt, amit elkezdtük. Kezdtem érezni, hogy végem lesz. Egyre jobban akartam, és ahogy éreztem ő sem gondolkozott máshogy. Levette rólam a pólóm, majd én is levettem róla az övét. Félmeztelenül feküdtünk az ágyon.

- Szeretlek! – búgta a fülembe.

- Én is! – nem hittem volna, hogy ilyen könnyű lesz ez kimondani, de így volt helyes.

Mind a kettőnk keze felfedező útra indult a másik testén, de egy percre sem hagytuk abba a csókolózást. Óvatosan és gyengéden ért hozzám. Még inkább kívántam. Azt akartam hogy az övé legyek, ő pedig az enyém.

- Még van visszaút! – mondta halkan miközben a fülcimpámat puszilta meg

- Nem akarom, hogy legyen visszaút! – adtam az utolsó kegyelemdöfést ezzel a mondattal.

Óvatosan megszabadított a felesleges ruháimtól, és ő is levette az őt zavaró rövidnadrágot és boxeralsót. Pár perc után magamba fogadtam és eszméletlen gyönyöröket éltünk át együtt. Nem szexnek nevezném a dolgot, ez szeretkezés volt. Mind a kettőnk megkapta azt amire vágyott. Ő gyengéd volt, és törődött vele, hogy nekem jó e. Utána is még sokáig csókolóztunk.

- Imádlak! – mondta miközben bebújt mellém a takaró alá

- Én is imádlak…de … - rá tette az ujját a számra.

- Nincs de…ez így volt jó ahogy volt. Ahogy az meg volt írva.

Nem mondtam semmit, csak helyeslően hozzábújtam. Jól eső érzés lett rajtam úrrá.

- Üdvözletem az ifjú párnak – hallottam meg egy hangot az ajtóban…