Meg kell említeni, mert nem tudok elmenni mellette szó nélkül, mint szakmabeli, mint ember. Robert Kubica a mai napon súlyos balesetet szenvedett a Ronde di Andora rallye-n. Életveszélyes állapotban szállították kórházba. Ezért ezt a részt, Robert Kubicának szeretném ajánlani, mielőbbi gyógyulást kívánva!Nagy dühösen vágtáztam végig a gyáron keresve Leot. A hidegben kint támaszkodott az autójának. Felvettem a tipikus „nem-érdekel-hogy-mi-bajod” arcom, úgyis el fogja mondani, mert nem fogom hagyni, hogy romoljon a teljesítménye.
- Nah akkor Zöldfülű megyünk futni!
- Nagyszerű… - morgott
Némán futottunk egymás mellett, amikor Leo megállt, és kérdőre vont.
- Mi van, most nem érdekel, hogy mi bajom? Meg sem kérdezed?
- Minek? Annál hülyébb vagy, mint, hogy el tudd magadba intézni a dolgot, és előbb utóbb Virágszálnak vagy Sebnek, vagy nekem úgyis kiöntöd „sebzett vad szíved kis bánatát” – majd tovább futottam – Mi van nem is jössz? – mosolyogtam az arcába
- Most ezt direkt csinálod? – jött mellém
- Mit? Azt, hogy engem az állásod után nem érdekel semmi? Mi vagyok én? Az apád, hogy papírzsepit adjak a kezedbe, ha épp a kis tinédzser szíved valamit nem tud befogadni? Hjaj, ne nyálazzunk már. Hülye vagy és az is maradsz…míg nem gondolkozol egy icike picikét logikusan
**
{Leo}
- Még egyet légy szíves! – mondtam a pultos lánynak
- Maradhat a szokásos mennyiség, ami eddig?
- Igen, dupla whisky tisztán, jég nélkül…
Míg vártam az italom, kiszúrtam egy nekem tetsző leányzót a terem másik végében. Féloldalasan ültem a bárszéken a pult előtt. Közben megkaptam az italom, és amint láttam, hogy összefut a tekintetünk megemeltem a poharam, és belekortyoltam. A whiskyvel játszottam a pulton amikor oda lépett hozzám a csaj.
- Szia! – mondta
- Hello.
- Miújság?
- Semmi extra. – majd felnéztem rá féloldalas mosollyal az arcomon.
Szinte azonnal éreztem a helyzetet, hogy ebből több lesz még ma este, mint egy „hello-szia-mizujs-hogyvagy” beszélgetés. Felé fordultam a székkel, ő pedig leült velem szembe. Sokáig beszélgettünk, amikor rájöttem, úgy a negyedik whiskymnél, hogy nekem mennem kell, mert holnap, vagyis ma dolgom lesz még.
- Nah figyelj nekem mennem kell, mert holnap dolgom van…Merre felé laksz?
- Háát innen elég messze…de majd megoldom éjszakai járatokkal, vagy valami ilyesmi.
- Én úgyis Taxival megyek, mert úgy érzem, én már nem vezetek, ha gondolod, akkor előbb haza visz téged, utána majd megyek én is haza.
- Rendben. Báááár…na mindegy.
- Mondjad Édes – majd végig simítottam az arcán.
- Semmi semmi…menjünk akkor.
Hívtam egy taxit, majd mondtam a címem. Útközben a combomra tette a kezét és egyre jobban izgatott a tudat, hogy még ma este valakin kiéljem minden vágyam. Közelebb húztam magamhoz, majd megcsókoltam. Éreztem, hogy nem helyes amit teszek, de nem érdekelt. A megsértett énem erősen felülkerekedett. Nem tudtam mit csinálok. Csak tettem, amit az ösztöneim diktáltak. Ösztönemberré váltam…
- Megérkeztünk Uram!
- Köszönjük szépen! – mondtam majd kifizettem a számlát, és a leányzóval tartottam a szobámba.
Felmentünk a lépcsőn, majd becsuktam az ajtót.
- Hogy is hívnak ne haragudj? – kérdeztem tőle.
Emlékszem mondta a nevét, de most nem jutott eszembe.
- Cheryl…
- Szép név…Nagyon szép…főleg jól áll egy ilyen gyönyörű nőnek, mint te…
Elkezdtem a nyakát csókolgatni, és az elutasítás helyett inkább a mohó vágyat éreztem benne. Egyre jobban kívántam. El akartam követni a bűnt, amit valószínű nem fogok tudni titkolni, mert ez a kis liba mindenkinek elfogja, mondani, de félre téve minden gondolatom csak arra összpontosítottam, hogy nekem jó legyen. Kényeztettem egy ideig az ujjaimmal, amitől iszonyatosan beindult és szinte magára rántott.
- Már csak egy kérdés maradt függőbe, kedves Cheryl…Hogyan is lesz ez a védekezési téma…
- Bízok az önkontrollodban… - nyögte miközben én két ujjammal ki-be mozogtam benne…
- Ééértem hát akkor végülis mindent megbeszéltünk….
Nem is kellett sok, azonnal magamévá tettem. Éreztem, hogy valami dübörög az ereimben. Az alkohol teljesen elhomályosította a tudatom, csak az ösztöneim vezéreltek. Nem kíméltem se magam se őt. Órákon keresztül kényeztettük egymást minden gátlás nélkül. A vágy és az alkohol gyilkos kettőse tombolt bennem.
*
Kicsapódott az ajtó és Kimi jött be rajta.
- Nah kedveseim keljetek. Mi ez a lustálkodás?
Iszonyatosan fájt a fejem. Mellettem egy szinte idegen lány feküdt, kicsit megrémült ettől a kis jelenettől amit Kimi rendezett.
- Te Édesem…igen te ott abba a falatnyi bugyinak sem mondható darabkában. Fogd meg a két kis kacsóddal a cuccodat és nagy ívben elkerülöd ezt a bajkeverőt ott melletted…
Majd hozzávágta azt a kis egybe ruhát ami rajta volt még tegnap.
- Te pedig…ott az ágy végében. Felemeled a segged, befogod a szád, mert rajtam és Virágon kívül senki nem tudja a kis kisikolásod. És Virág is csak véletlen tudta meg…mert neked annyi eszed van, mint amennyi látszik. Felkelsz, és embert faragsz magadból. Mondjuk, van rá 10 perced…aztán egy fél órás lelkisegélyszolgáltatás után sietsz, mert mint elfelejtetted, ma autó bemutató lesz… De semmi gond…nem gáz, ha a pilóta késik a saját autó bemutatójáról…
Kotorászott a zsebébe majd kivette egy kisebb összeget és oda nyomta a csaj kezébe.
- Te pedig elfelejted, hogy ehhez a fazonhoz közöd volt valaha is…Remélem azért védekeztetek, ha már másra nem volt eszetek…
Durcogva mentem a fürdőbe. Nem tudtam hirtelen hol vagyok egyáltalán. Letusoltam, összeszedtem magam nagyjából. Próbáltam feleleveníteni a tegnap estét, de csak annyi maradt meg belőle, hogy jó volt. Jó volt végre az ösztöneimre hallgatni. De ekkor felrémlett bennem valami. Jó volt a szex a kiscsajjal…de nem volt olyan, mint Ágival. Szeretem Ágit, de nagyon megsértett azzal, hogy hazudott. Támaszkodtam a mosdókagyló két szélén, és felnéztem a tükörbe. Szembe néztem azzal az arccal, aki megcsalta a barátnőjét. Majd miután tudatosult, hogy mit tettem, belevágtam ököllel a tükörbe. Sírtam. Férfi létemre sírtam, hogy mit tettem. Nem a fizikai fájdalom volt elviselhetetlen, hanem az, hogy megcsaltam a barátnőm, akit a világon jobban szeretek.
- Gyere, mert ahogy hallom darabokban lesz a szobája…
Csak ennyit hallottam a fürdőből. Vérzett a kezem. Csúnyán elvágta az üveg…
- Leo! Virág vagyok…Bemehetek?
- Mit szeretnél? Kioktatni? Nem, köszi…arra már van egy ember.
- Nem kioktatni, hanem csak ellátni a kezed… - majd óvatosan benyitott…ekkora már rajtam volt a farmerom… - Mutasd!
Miután Virág ellátta a kezem, megpróbált szóra bírni.
- Nem akarsz elmondani semmit?
- Nem…Nem akarok beszélni róla…
- Virág… - szólt Kimi – Ha következőleg Horner valami ilyesmi kis bikát akaszt a nyakamba…lőjj le kérlek…Nem bírom én már ezt a stresszt…
- Na mert mintha te nem ilyen lettél volna….Emlékszem, hogy a Ferrárisok hogy hozták ki a boxotokból az asztal darabokat…Még hogy „Jégember”…csak mint akár egy melegszendvics…
- Rontod a renomém…úgyhogy…pszt…
Miután már nagyjából összeszedtem magam, elindultunk a bemutató helyszínére.
- Szóval a lényeg az, hogy a tegnap este ami történt nem publikus. – mondta Nina a kocsiban ülve – A kezedet pedig egy óvatlan pillanatban a konyhába vágtad el…Értve vagyok?
- Igen…Konyha, kés, véletlen, hopp…Tegnap este meg mindegy…nem tudnak róla…
- Pontosan.
Ahogy beléptem a terembe ahol még a letakart Red Bull állt azonnal villant a vakuk fénye. Eröltetett mosoly, integetés. A tini lányok had állt az ajtó előtt akik mind látni szerettek volna engem vagy Sebit. Csak sajtósok jöhettek be a terembe, majd csak azután kezdődött a rajongói látogatás, illetve autógramm osztás.
Lelepleztük az idei autót, és mind a ketten ráültünk az első kerekekre. Az interjúk alatt dicsértük az autót illetve Neweyt a tökéletes munkáért. Az új overálokat is megmutattuk, mert még a régiek voltak rajtunk.
Virág és Kimi elég csúnyán néztek rám. Tudtam, hogy amint vége van a dolognak kapok egy adag fejmosást…De tudom, megérdemlem….
*
Benn ültünk az irodába, Kimi, Virág és Én…
- Láttak tegnap a klubban ahol kicsit többet ittál a kelleténél. Az a szerencséd, hogy egy szerelő srác volt, és inkább nekem szólt, mint Kiminek.
- Pontosítsunk Virág…az a szerelő srác volt akit te a Doningtoni teszten megvertél….Csak hogy keltsünk egy kis lelkiismeret furdalást a gyerekben…
Virág egy 10 perces lecseszés után ment mert dolga volt Ágival, és biztosított róla, hogy ezt Ági nem fogja megtudni…bár előbb utóbb be kell, hogy valljam neki. Ezzel a tudattal nem tudok élni…
- Tudod, hogy miért vállaltam el azt, hogy a versenymérnököd legyek?
- Nem…De gondolom most megtudom.
- Azért mert én is ilyen voltam anno…szeleburdi, élveztem az életet, az F1 világát. Mindent megtettem és senki nem fogott vissza. Én magamat látom benned. A fiatalabb énem. Azért foglak szigorúan, hogy egy tökéletes versenyzőt faragjak belőled…
Meglepődtem, hogy Kimi ilyen szinten megnyílt nekem. Felállt és az ablakhoz ment. Hátat fordított nekem és úgy beszélt. Elmondta, hogy mit vár tőlem. Mit szeretne elérni. És hogy reméli, hogy idén ha nem is Világbajnok…de dobogós helyezett leszek…
- Mindent el fogok követni ennek érdekében.
- Először is kezdjük ott a dolgot, hogy ezt a tegnap esti dolgot egyelőre nem hozod fel Áginak. Másodjára átértékeled a nőkhöz való viszonyodat, miszerint egy főnök utasításon nem akadsz ki, és nem csinálsz hülyeséget. Megpróbálsz közelebb kerülni a csapat többi részéhez…Stimm? Utána jöhet a többi dolog. Egyelőre magadat kell összeszedned…nem lehetnek hullámvölgyeid, csak mert valami gond van.
Meglepődtem, hogy nem kaptam a letolást, hanem inkább higgadtan próbálta megbeszélni a dolgokat.
- Én megpróbállak felnőttként kezelni, viszont te sokszor nem vagy hajlandó felnőttként viselkedni…és akkor gondolkozom el, hogy miééért vállaltam el egy gyereket…Nagyon jó pilóta vagy…de szállj le a földre, másként nem csak velem lesz gondod, hanem az egész csapattal, aztán a paddockkal, majd az egész F1 világgal…
Majd épp, hogy befejezte Kimi a felvilágosítást, kicsapódott az ajtó és Nina esett be lihegve…
- Hogy az a ko…. – kezdte Kimi
- Sziasztok! Bocsi de ez nagyon fontos Robertet baleset érte a Ronde di Andora rallye-n. Életveszélyes állapotban szállították kórházba. A sajtósától megtudtam, hogy az orvosok még az amputáció lehetőségét is felvetették. Komolyan hihetetlen.
Kimi arcára kiült a rémület és a sajnálat egyben. Ő is rallyezott, tudja milyen egy rallyes bukás.
- Táviratot szeretnék küldeni neki… - mondta Kimi szigorúan – Sajnos most nem tudok elmozdulni innen, de ez engem is megrázott….
- Rendben. Küld el e-mailben, hogy mit szeretnél írni neki, és elintézem. Most visszamegyek az irodába, tartom a kapcsolatot a Renault csapat sajtóosztályával. Amint van, valami változás azonnal szólok.
- Oké. Itt leszek. Csinálok pár számolást az aerodinamikával kapcsolatos tesztekből. Itt bármikor elérsz!
Majd Nina becsukta az ajtót maga mögött. Még hallottam, ahogy rohan a folyosón vissza az irodájába.
- Látod Zöldfülű? Vannak az életben sokkal fontosabb problémák, mint a „nem-mondta-el-a-barátnőm-hogy-a-csapatomnál-fog-dolgozni”. Most egy versenyzőtársunk kórházban van. Életveszélyben. A pályán bármi megtörténhet, és az a szar, hogy meg is történik. Ki gondolta volna, hogy egy olyan tapasztalt versenyző mint Kubika, összetöri magát úgy, hogy az orvosok túlóráznak rajta. Gondolkozz Zöldfülű. Mérlegelj…Majd csak utána cselekedj. Most pedig menj, én addig érdeklődöm, hogy ki mit tud Kubiról…Kivel fogok én basszus pókerezni….- jegyezte meg poénosan, hogy oldja a feszültséget.
Ahogy hazafelé vezettem, bele gondoltam, hogy ha nem nyugszok le és nem rendezem a dolgaimat lehet, hogy én rosszabbul járok a pályán. Csak Kimi szavai forogtak a fejembe. „Mérlegelj…Majd csak utána cselekedj.” Tegnap nem mérlegeltem és úgy cselekedtem, és meg lett az eredménye… Lelkiismeret furdalás, felelőtlen gyerekes viselkedés…Beszélnem kell Ágival…
