{ 1 héttel korábban }
Olykor van az embernek, egy olyan érzése, hogy ennél rosszabb már nem lehet, és az Élet általában rácáfol, és van rosszabb. Este 9-kor értem haza, a II. kerületi budapesti lakásomba. Ledobtam a cuccaim, majd engedtem egy adag forró vizet, hiszen ma is 12 órát gyűrtem le melóban. Végig feküdtem a kádamba, és próbáltam fürdés közben nem elaludni. Pancsolásom a telefoncsörgés zavarta meg. Nehezen és lustán nyújtottam a kezem ki, a telefonért a kádból.
- Igen tessék. – vettem fel.
- Szia Ági. Gábor vagyok! Arról lenne szó, hogy jövő héten Donington Parkba kellene menni. Versenyirányításnak. Vagyis szombaton menni kellene. 10-en mentek. Elvállalod.
- Neked is szia. Van más választásom? Valahogy sejtem, hogy nem. Tehát szombat… az konkrét 2 napom van összecuccolni. Remélem a jegyeket már elintéztétek…mert nem fogok megint égni, mint amikor a Nünburgringre mentünk…az gáz volt.
- Minden rendbe van most mindennel. És ott sem én voltam a hibás – kuncogott fel – Na de hagylak is pihenni. Készülj majd, szombaton Anglia!
- Fantasztikus! – majd szó nélkül kinyomtam a telefont.
Ettől a ténytől, hogy hétvégén Angliába kell utaznom, nem aludtam jobban. Imádok utazni, persze amikor nem épp dolgozni kell közben. Holnap van a szezon utolsó napja odakint a Hungaroringen. Most jön legalább 4 hónap pihenés…amit nem pihenéssel fogok tölteni, hisz itt a nyakamon Donington Park, Abu Dhabi, majd imátkozok hogy túléljem.
Közel 1 órája ázhattam a kádban amikor már úgy döntöttem, hogy a további pihenést az ágyamba folytatom egy vacsora után. Csináltam egy két szendvicset, beültem a nappaliba és megvacsoráztam. Este fél 11-re ért haza Sanyi. Sanyiról annyit jó tudni, hogy egy ideje együtt vagyunk és egy ideje kihült a kapcsolatunk. Egy homlok puszival elintézte a hazajövetelét, majd letusolt, addigra csináltam neki egy szendvicset vacsira. Miután ő is megette fogtam magam és eldőltem az ágyon. Régebben ilyenkor mindig magához húzott, de manapság már csak hidegen lefekszik mellém, és elalszik. Érezhető, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője, csak vajon melyikünknek lesz annyi ereje, hogy kimondja: Vége…
Reggel korán keltem, hiszen reggel 9-re ki kell érnem. Felültem az ágyon, amire Sanyi felébredt.
- Már megint az a hülye pálya! – majd morogva fel kelt.
- Ha valami nem tetszik, akkor nem kell itt aludnod…ennyi. – vetettem vissza fél vállról.
- Mindig többet jelentett az a szar neked mint én valaha is.
- Igen mert, az a „szar” nem feszített meg idegileg hajnali 7-kor! – mondtam már idegesen – Jaa és elfelejtettem mondani, hogy szombaton repülök Angliába. Nem tudom mikor jövök. – eközben felöltöztem felkaptam az autóm kulcsait és elindultam otthonról.
Ahogy beültem a Puntóba, már szinte kezdtem örülni, hogy a hétvégén Angliába leszek, hiszen kint van, a Kawasakim illetve nem kell ennek a bájgúnárnak a nyávogását hallgatnom, ha dolgozni megyek. Fél óra vezetés után megérkeztem a ringre. Ma én vagyok a versenyirányítás, ami jó lesz, hiszen semmi extra nem lesz odakint. Páran körözgetnek, én pedig addig megnézem, hogy mi lesz Angliába.
- Jó reggelt mindenkinek! – mondtam a székemben ülve, majd felolvastam a névsort.
- Tamás már megint merre van?! – kérdeztem miközben mindenki vette fel a rádiót.
- Itt is vagyok, csak még beszélgettem lent a mentősökkel… - szólalt meg az ajtóból.
- Jó rendben, semmi gond. Itt a mai idő terv. E szerint fogunk menni. Semmi extra nem lesz csak teszt, úgyhogy ha nincs nagyobb balhé, akkor beszélgethetünk is.
- Oké. – majd elvette a lapot és mindenki lement, kivétel őt.
Rátámaszkodott az asztalomra és csak ennyit kérdezett…
- Már megint felhúzott?
- Igen, de nem számít. Már kezdem megszokni a dolgot.
- Nem lenne jobb nektek külön? Tudom, nehéz eldobni egy kapcsolatot, csak úgy…de biztos nem lenne jobb neked nélküle?
- Tomi…menj a dolgodra, és ne az én problémáimmal foglalkozz…
- De foglalkozok, mert a barátom vagy…na mindegy. Megyek mert már nem sok időm van a nyitig…
Ahogy kiment, bele nyúltam a táskámba, és elővettem egy doboz cigit. Kibontottam, kivettem egy szálat, és kiálltam a szürke lépcsőhöz cigizni. Ahogy meggyújtottam, éreztem ahogy a testem ellepi a nikotin. Tudom, hogy nem egészséges, de néha megengedek magamnak egy szálat, főleg ilyenkor, hogy higgadt tudjak maradni. De persze a rádiót vittem magammal, és ahogy megláttam a Rescue-t és a mentőt, azonnal észbe kaptam, hogy nekik még nem köszöntem. Lecsiptettem a nadrágomról a rádiót és pótoltam mindezt.
- Jó reggelt Rescue, Jó reggelt Mentő! – mondtam vidáman, hogy senki mit sem tudjon arról, hogy velem nincs minden rendben.
- Jó reggelt Torony! – szólt bele a Rescue a rádióba. Majd síri csend.
- Na mi van mentő, el aludtatok? – kérdeztem már röhögve amikor láttam, hogy épp, hogy most szedték magukat össze.
- Jó reggelt Torony, Mentőautó jelentkezik! – hallottam meg Attila hangját a rádióba.
- Rendben Mentőautó! Akkor mindenkinek jó munkát mára. 10 perc van még a nyitig.
Ahogy ott álltam, és cigiztem, a Rescues srác jött oda hozzám.
- Te mióta dohányzol? – kérdezte megdöbbenve.
- Tudod…dugiba cigizek. Nem láttál semmit.
- Jhó…de nem értem, hogy miért….
- Én is sok mindent nem értek, de ez van. – Majd a rádióhoz nyúltam – Nyithoz vissza még 5 perc. – néztem ki a célegyenes órájára.
Elnyomtam a cigit, és visszamentem a jó meleg RC-be.
- Nyithoz vissza 3 perc. Mindenki a helyén? Az csipogjon aki miatt nem tudunk nyitni 2 percen belül.
Senki nem szólt vissza így 2 percen belül kinyitott a boxkijárat. Ahogy kigurultak az autók, hátra dőltem a széken, és néztem, hogy ki mit csinál. Közben elkezdődött a csevej a többiek között…én pedig megnéztem, hogy mi lesz Angliába. Ahogy olvasgattam a kiírást, tudtam, hogy a Red Bull fog tesztelni, ami nem lesz rossz, hisz elég jóba vagyok Virág Nortonnal, így úgy gondoltam felhívom, beszélek vele pár szót.
- Szia Virág! Ági vagyok! – szóltam bele a telefonba
- Szia! Miújság? Ugye te jössz Angliába? – kérdezte reménykedve
- Igen. Én megyek! – mondtam boldogan
- Akkor megint iszunk majd valamelyik este! – kuncogott fel halkan
- Hát remélem is! Viszont most mennem kell, mert most törtek össze egy autót a pályán, csak ezért hívtalak fel. Vasárnap találkozunk!
- Okés! Szia! Jó mentést!
- Hát remélem meg lesz! Szia!
Miután sikerült kibányászni a konvejorok alól az autót, megnyugodva dőltem hátra.
- Szép volt srácok! – mondtam a rádióba.
A szokásos 12 óra helyett csak 10 órát dolgoztunk, hiszen hamar sötétedig már ilyenkor. Ez volt az utolsó napunk idekint. Mindenki le volt hangolva, hiszen most 4 hónapig nem jövünk ki a ringre, mindent belep a hó, a nyugalom, és a csönd. Amin eddig autók versenyeztek, az most fehér lesz, és csöndes. Nyugodt. Mintha ez alatt a 4 hónap alatt akarná kipihenni, azt a munkát, amit közel 8 hónap alatt elvégez. Ilyenkor a pálya és az ember 1-ként dolgozik…”Együtt mozog gép és lélek…”
Ahogy mindenki haza ment, én még maradtam. Néztem a monitorokon, a pályát. Szoktam a csöndet, a nyugalmat. Végig gondoltam az évet, és írtam a mai napi jegyző könyvet. Sok minden hiányzik az életemből. Valaki aki szeret, aki megbecsül, a pálya, a pörgés…Ahogy végeztem, a jegyzőkönyvel lementem a célegyenesre, leguggoltam az első rajtkockához, és végig simítottam…
- 4 hónap múlva találkozunk… - mondtam magamba, de hátulról egy hang törte meg magányom.
- Mire visszajössz, ez még itt lesz… - mondta az egyik kedvenc Rescue-som. Odajött hozzám, és átkarolt. – Jó lenne, ha mindenki úgy szeretné, ezt a pályát, ahogy Te.
Nem szóltam semmit, csak én is megöleltem.
- Tudom…
- Furcsa, hogy ezt ennyire tudod titkolni idekint. El sem hinné pár ember, hogy nagyobb szíved van, mint amekkorának ők hiszik.
- Ez van… - mondtam mosolyogva
Összeszedtem a cuccaim a toronyba, és lementem az autómhoz. Bepakoltam és búcsút vettem a pályától 4 egész hónapra.
Amikor haza értem, Sanyi nem volt otthon. Gondoltam, majd később jön, de nem jött. Jobb is volt, hogy nem jött, jól esett ez a kis magány. Lefeküdtem aludni, és készültem arra, hogy holnap utazok Angliába. Délután indult a gépem, úgyhogy délelőtt még össze fogok tudni pakolni. Hétfőn kezdik a Red Bullosok a tesztet, kíváncsi leszek az új pilóta teljesítményére, mennyire fekszik neki a régi Red Bull, bár Sebastiannál szerintem nem fog jobbat nyújtani. De ki tudja.
Reggel elég nyűgösen és hisztisen keltem. Tovább akartam aludni, hiszen fáradt voltam már eléggé, de nem foglalkoztam vele. Összeszedtem a ruháim, felöltöztem, és már indultam is taxival a reptérre. Egy csípő farmert vettem fel, magassarkú csizmával, egy fehér pulcsival és a fekete szövetkabátom. Nem sok cuccot vittem, egy bőröndbe mindent bele tudtam zsúfolni. Délután még nem fogok motorozni, mert eléggé későn érek Angliába, de másnap reggel már tuti, azzal megyek dolgozni. A repülőn nem tudtam aludni, végülis 2 óráért meg nem érte meg elaludni, úgyhogy inkább újra tanulmányoztam a Donington Parki pálya nyomvonalát, ideális íveit és egyéb adatait. Reggel majd hamarabb megyek, megnézem a pálya állapotát. Így mindennel tisztában leszek, hisz papíron minden szép és minden jó, de a legjobb a fizikai érzékelés. Ahogy leszállt a gépem, már mentem is fogni egy taxi és mentem a hotelba ahol 1 hétig leszek. Találkoztam a már kint lévő kollegákkal és este hamar eldőltem aludni.
Reggel kicsit kipihentebben keltem, hiszen ismét vár a munka, de most nem a megszokott helyen. Már várom, hogy találkozzam Virággal. A Magyar Nagydíj óta nem láttam, és az pedig már lassan 3-4 hónap. Ahogy felkeltem fel is hívtam, hogy miújság van.
- Szia! Mikorra értek ki? – kérdeztem fél hivatalosan
- Szia! Ma csak interjúk lesznek a srácoknak meg pálya bejárás. De az alsóbb kategóriák tesztelnek talán 1 órát.
- Akkor, körül belül mikor végzünk?
- Hát szerintem délután, 4-5 környékén. Az nektek jó?
- Tökéletes. Oké. Akkor majd odakint beszélünk!
- Rendben! Szia!
- Szia!
Ahogy letettem a telefont, felhívtam az egyik angol kollegát akinél a motorom van, hogy megyek érte. Taxival mentem a lakásához, bekopogtam és már adta is ide a Kawasaki kulcsait. Én, mint felkészült nő, vittem mindent, ami a motorozáshoz kell. Bőrkabát, bukósisak, és protektor.
Pillanatok alatt kiértem a városból. Éreztem az ereimbe a motor erejét. Egy pillanatra átadtam magam a nyers erőnek, és hagytam, hogy szárnyaljon velem akár egy sirály. Ahogy kiértem, elkértem a torony kulcsait, és letettem a hátizsákom a toronyba majd fogtam magam, majd lementem és a Rescue csapat autójával körbe mentem a pályán. Minden rendbe volt. Mire visszatértem a toronyhoz, a csapatom már lent várt a lépcső előtt.
- Sziasztok! – köszöntem. – Gyertek fel...
- Szia Ági! – jött oda hozzám John. – Rég láttalak!
- Tudom, tudom, hiányoztam nektek! – mosolyogva öleltem meg a srácot.
Felértünk, leültem a helyemre, és magam elé húztam a laptopot. Végig mentem a posztokon, és a neveken.
- Akik még nem ismernének, Ági vagyok. Magyarországról jöttem, és általában ebben az időszakban Angliába vagyok, hogy vezényeljem a tesztek menetét sportbírói szempontból. A mai nap csak az alsóbb kategóriák tesztelnek. Holnaptól kezdődik a Red Bull csapat tesztje 2 pilótával, tehát 2 autónál több nem lesz pályán. Szeretném, ha a tőletek szokott profizmussal dolgoznátok. – néztem végig a csapatomon. – Este, pedig ha gondoljátok, elmehetünk valamerre, hogy az új kollegákat is jobban megismerjük! – mondtam mosolyogva.
Aki régi tudta, hogy mi lesz belőle. Egy asztal, pia és beszélgetés.
- Akkor jó munkát mára. Olyan – néztem az órára – 10-15 perc múlva tartunk egy felszerelés hírláncot, hogy minden rendben van e. Utána mehettek kávézni a nyitig. Köszönöm.
Mindenki felvette a rádióját, és ment is a dolgára. 15 perc múlva végig kérdeztem minden posztot, hogy minden rendben van e. Mivel semmi különleges nem volt, így mindenkit elengedtem kávézni. 10 órakor nyitott a boxkijárat. Annak köszönhetően, hogy teszt volt nem volt semmi balhé. Nem törték rommá magukat a srácok. Délután 3-kor már nem volt dolgunk, tehát mindenkit haza küldtem, bár előtte megbeszéltük, hogy elmegyünk inni. Így haza száguldottam, megfürödtem, átöltöztem és már mentem is tovább. Bár most a Red Bullos vezetőszerelővel, Briannnel találkoztam aki elfuvarozott a helyhez amit a srácok kiválasztottak. A hotel előtt találkoztunk így nem kellett sehova mennem.
- Szija Brian!!
- Szija Csajszi! Mizujs? Jössz egy körre? – kacsintott rám
- Háááááát nem is tudom… - játszottam a kis szende szüzet… - Na jó…elmegyek veled! – beszálltam az autóba, és már mentünk is.
- Na de tényleg minden oké? Azt a tapló pasid ott hagytad már? – kérdezgetett miközben vezetett.
- Nem hagytam ott. De szerintem nem sok van hátra a mi kapcsolatunkból.
- Nah ha akkor szabad leszel, az én barátnőm leszel? – kérdezte mosolyogva.
- Mindenképp! – nevettem fel.
20 perc vezetés után, a hely előtt tett ki Brian. A többiek már ott voltak, és vártak rám.
- Köszönöm a fuvart! – és nyomtam egy hatalmas cuppanós puszit az arcára
- Uhhh…hát mindjárt elolvadok! Vigyázz magadra nagylány! Csörögj ha jöjjek!
Majd kiszálltam a kocsiból és odamentem a többiekhez.
- Na sziasztok! Megjöttem! Menjünk be!
- Szia! – ugrott a nyakamba pár régi kollega.
Ahogy bementünk, bemondták az asztalfoglalást, és leültünk egy belső asztalhoz. Én ültem az asztalfőnél. Rendeltünk, bort, illetve egy két kicsit light-osabb koktélt, és beszélgettünk. Éjfél környékén, egy srác jött oda hozzám.
- Hello! – mondta nekem.
- Hello! – majd elfordultam tőle, és tovább beszélgettem a többiekkel magyarul.
- Beszélgethetünk? – ült le mellém.
- Nem nem foglalhatsz helyet! – vetettem oda fél vállról.
- BE-SZÉL-GET-HET-NÉNK? – kezdte el tagolva.
- TÖ-KÉ-LE-TE-SEN BE-SZÉ-LEK AN-GO-LUL! Viszlát! – majd teljesen hátat fordítottam neki.
Ahogy elküldtem, kicsit azért leesett, hogy ki jött oda hozzám. Leo, az új Red Bullos pilóta, de eléggé be volt már rúgva. Ilyen srácokkal meg nem állok szóba. Meg amúgyis, versenyző, biztos csak szórakozni akart. Bár, végülis nem olyan rossz pasi. Egy picit azért elgondolkoztam ezen, majd visszakapcsolódtam a beszélgetésbe.
- Lassan viszont gyerekek menni kellene, mert holnap kemény napunk lesz.
- Rendben! – szólt John. – Akkor menjünk!
Összeszedtük a cuccunk, és indultunk ki. Közben megcsörgettem Briant. Ahogy kimentünk, jöttek utánunk Leoék is. Ők is vártak valakit. Majd láttam, hogy Virág hajtott a hely elé.
- Szia Virág! – szóltam neki oda.
- Ohhhh, szia Ági! Ti is itt? – és adott egy puszit
- Jaja, ráalapoztunk a holnapra. Kemény napunk lesz. Hányra jöttök, mert akkor én is úgy szólok mindenkinek.
- Hát szerintem olyan 10-re megyünk ki, de elég ha ti csak fél 10-re jöttök.
- Áááhh…9 órára legalább mert mire mindent leellenőrzünk, az idő.
- Rendben. Figyelj, szerintem elég ha csak 7-10 ember jön ki. Csak teszt lesz. Futunk pár kört.
- Oké. Akkor holnap briefing előtt elmegyünk kávézni?
- A vendégem vagy! Na megyek hazaszállítom az ivós bandát! – mutatott Leoékra. Akkor holnap! Brian mindjárt itt lesz…mögöttem jött pár kocsival…
- Áhá…tehát még legalább 10 perc, ahogy ismerem a vezetési stílusod! – mosolyodottam el.
- Hááát, körülbelül! – röhögött Virág is.
- Akkor holnap reggel! – majd adtam neki, két puszit.
Pár percre rá, ahogy Virág elhajtott a fiúkkal, az én sofőröm is megérkezett.
- Na szia Bulizóska! Minden okés?
- Igen. – közben beszálltam az autóba és búcsút, intettem a többieknek – Képzeld ki jött oda hozzám. Leo, az új versenyzőtök.
- Hmmm…érdekes. Eddig nem láttam, hogy ismerkedett volna. De amúgy egy nagyon normális kölyök. Igazi, hozzád való.
- Na jóó, hagyjál! Tudod, hogy nem bírná mellettem. – majd magamba révedtem, és az ablakon bámultam ki. Azért muszáj magamnak bevallani, valami azért édes volt benne. Attól függetlenül, hogy kicsit be volt rúgva. Kicsit nagyon…
Amint haza értem, ledőltem aludni, hisz holnap megint korán megyek.
Reggel relatív korán keltem. Felöltöztem, összeszedtem a cuccaim a hátitáskámba, és lementem a motoromhoz. Ismét hamar kiértem a városból, és már mentem is a pályához. Ahogy begurultam a pályára, Leo és Seb épp, a parkolóban volt. Én csak letettem a motort, és felrohantam a toronyba, még a bukósisakot is csak a folyosón vettem le, mert fent volt Christian Horner a toronyba, és megbeszéltük a mai napot. Mind a két pilóta csak tesztelni, fog. Leginkább versenyhelyzetet. Ahogy végeztünk a megbeszéléssel, visszamentem a motorhoz, és gyors arrébb álltam, hogy mindenki ki – be tudjon mozogni a boxutcából. Leo és Seb ott álltak az autójuk mellett, és ha Seb nem is, de Leo rajtam csorgatta a nyálát, így egy kicsit direkt módon, erősen erotikusan ültem fel a motorra, és jobban kihúztam magam rajta, és csak arrébb gurultam. Egy picit azért, jól esett, ahogy nézett.
- Sziasztok! – köszöntem oda nekik.
Ahogy visszamentem a toronyba, szinte azonnal kinyitottunk és kezdetét vette a tesztelés.
Először csak körözgettek majd elkezdődtek a boxkiállás szimulációk. Vettelnek ment a dolog, mint régi motorosnak, de az új srácnak Leonak nem igazán. Nagy nyugalmam a rádió csipogása és Räikönnen hangja törte meg.
- Torony, boxnak! – szólt bele Kimi a rádióba.
- Jó reggelt a csapatnak. Mondjátok!
- Felmehetnénk egy kicsit monitorozni?
Nem szóltam vissza csak csipogtam egyet, hogy igen. Kis idő múlva már nyílt is az RC ajtaja.
- Szia Kimi! – mentem oda hozzájuk.
- Szia! Minden oké? – kérdezte Kimi.
- Igen hálistennek. De várj… - Látogatók vannak a csapattól a toronyba. Kérek mindenkit, hogy csak a legfontosabbat jelentse csak. Köszönöm.
- Megnézhetnénk, hogy Seb milyen köröket megy? – nézett rám kérdően
- Persze. – erre csipogott a rádió.
- Hehe…hát az 5-ös van kint, nem hiszem, hogy körrekordnál többet tudnánk jelenteni…
- John…Még mindig látogatóim vannak. Szóval szépen csöndbe jegyezgesd a körrekordot, és ha nem egyezik meg a gépivel…akkor tudod…dádá lesz… - mondtam mosolyogva. – Szóval hol is tartottunk? Jah igen, tehát Sebas körénél. Boxba kijön előtte vagy célegyenestől mérjük?
- Boxba jön ki. De nem tudom, hogy mikor.
- Jó… - 24-es poszt. – szólt bele a rádióba. – Szólj, ha az 5-ös boxutcába jön. – erre is csak egy csipogás volt a válasz.
Nem mozdultam meg, csak olvasgattam a papírjaim, amit az Abu Dhabi küldetésről küldtek nekem.
- Infó, 5-ös boxutcába.
- Köszi! – szólt vissza és visszatettem a rádiómat, az asztalra majd hátra fordultam.
- Jó, tehát, ezen a pályán mint mindenütt másutt zárt kamera rendszer van. Mindent látunk, úgy a szerviz utat mint magát a pályát. A kis monitor a szektorokat mutatja. Ott látjuk, hogy épp ki hol tart. 10 sportbíró dolgozik most jelenleg kint. Mindent látnak… - majd visszanézetem a laptopomra.
Leo csak nézett, hogy milyen flottul megy minden. Majd megszólalt a rádió.
- Autó ismét pályára! – mondta a boxkijárat.
- Jó akkor most figyeljünk. – neki dőltem székemnek, és fogtam a rádiót. – Na John…te hol tartasz, időben?
- 59,02
- Jól van…akkor én fizetem a kávét! – mondtam miközben elkezdtem oda vissza mozogni a székemmel.
- Infó 12-ről, alkatrész a pályán.
- Rendben figyelj mehetsz nyugodtan nem jön több autó. Kesztyűt vegyél fel. Mit találtál?
- Hát nem tudom…szerintem egy szárnydarab…felvigyem 0. boxba majd?
- Nem, hozd ide az RC-hez. Én majd odaadom nekik…
Miután kiszedtük az alkatrészüket, hogy ne roncsolja tovább a másik versenyző, Kimi nézett rám kérdően.
- Ági, van kamerád boxbejáratnál?
- Igen. Melyik kellene?
- Ahol korlátot nyom.
- Rendben. – majd megint a rádióhoz, nyúlt – Teszt miatt 19-től kérem az autót minden második poszttól. 24 ne nyúlj hozzá, magától bejön.
Én már láttam azt, amire ők még nem figyeltek. Lassan, itt az ebédszünet és mehetek végre egy élhető kávéért az Ambulanciára. Seb bejött, de azért még Kimi meg akart mutatni az újoncnak pár dolgot.
- Ági vissza tudjuk nézni a korlát pillanatát? - kérdezte
- Persze, honnan kell?
- Torony jössz kávézni? – kérdezte egy hang a rádióba.
- Most hagyjatok egy picit… - mondtam szigorúan
- Hát – kezdte Kimi – ahogy bejön a boxbejárattól.
Visszapörgettem nekik a felvételt, megnéztük párszor majd mehettem én is a többiek után, kávézni végre. Mind a ketten lementek a boxukba én pedig neki lódultam és már mentem is az Ambulanciára. Egyik óvatlan pillanatban Leo jelent meg szintén az Ambulancián.
- 1 kávét szeretnék. – mondta az ambulanciás orvosnak, aki csak nézett rá majd mutatott a termoszra. – Köszönöm. – majd oda fordult hozzám – Esetleg meghívhatlak egy kávéra?
- Igen, köszönöm. – majd eltettem a pénzt a zsebembe, amit kikészítettem a napi kávé bevitelre.
Elindultam egy kicsit sétálni, a helikopter leszállóhoz, ami közvetlenül az Ambulancia mellett volt.
- Tegnap elég részeg voltál… - jegyeztem meg
- Igen. Ittam egy kicsit. – majd lehajtotta a fejét és onnan nézett fel rám egy kicsit sandán és aranyosan.
- Hjajjj ne nézz így!! – mosolyodtam el – Még a végén azt hiszem, hogy ki akarsz velem kezdeni.
- Hááát…Ki tudja. Jól nézel ki az tény. És az is, hogy szivesen meghívnálak vacsorázni.
- Na most figyelj, attól, hogy pilóta vagy nem fogsz lefektetni…
- Én ezt egy árva szóval sem mondtam. Csak annyit, hogy szivesen megismernélek.
- Mit neked egy sportbíró…te nem a magam fajtára buksz. Meg amúgyis…ne szokj hozzá, hogy mindenki bír. Na mindegy…most mennem kell. Lassan vége a szünetnek.
- Esetleg beszélhetnénk pályán kívűl is?
- Tudod mit?! Itt a számom…ha annyira beszélni akarsz, hívj. – majd előkaptam a zsebemből egy papírdarabot, felírtam rá a számom és odaadtam neki és ott hagytam.
Visszamentem a toronyba, és leültem a helyemre amikor csörgött a telefonom. Sanyi számát, írta ki a telefonom.
- Hello! – vettem fel
- Hello. Nekem elegem van ebből az egészből! Nem akarok veled többet még találkozni sem! Vége!
- Rendben. Ha neked ennyit ér a kapcsolatunk. Akkor legyen így. – váltottam át hisztis hangnembe.
- Igen. Mert minden fontosabb, mint ….
- Nem kell befejezned. Ezt a témát már meghallgattam párszor. Hello. – és letettem.
Fájt, hogy így mentünk szét. De már lassan nem is érdekelt. Felkavarta a lelkem, így elég nehéz volt dolgozni. Nem tudtam figyelni és csak a saját problémáim aggasztottak. Így ennek nagy „örömére” este elmegyek és egy pohár wiskhy mellett, felejtek egy kicsit.
Ahogy vége volt a napnak, visszamentem a hotelba, átöltözni. Készülődés közben csörgött a telefonom.
- Igen, tessék? – szóltam bele
- Szia! Leo vagyok. Csak azért hívlak, hogy van e kedved egy kávéra?
- Hagyj békén! – és rá csaptam a telefont.
Mikor átöltöztem utána elindultam egy világ végi kis Pub-ba.
- Egy wiskhy lesz, jég nélkül tisztán. – órákon keresztül ittam. Mindig mást, majd eszembe jutott Leo. Felhívtam.
- Igen tessék, ha nem fontos véged! – vette fel álmosan.
- Szia! Értem tudsz jönni ha, megadom a címet? – szóltam bele a telefonba.
- Igen! Hova menjek? – lediktáltam neki a címet.
20 perc múlva már ott is volt nálam.
- Szia! – állt meg előttem majd leguggolt elém – Minden rendben van?
Szó nélkül oda ültem mellé, és átkaroltam. Kapaszkodtam bele, mint az életembe, ami egy katasztrófának tűnt ebben a pillanatban.
- Üljünk fel a padra. Elég hideg ez a kő. – átkarolt, és feltett a padra. – Akarsz róla beszélni?
- Elegem van…ennyi. Fáradt vagyok, úgy lelkileg, mint fizikailag. – nem szólt semmit, csak hallgatta a történeteim.
- Ne vigyelek haza? – kérdezte miközben még mindig hozzá bújtam - Elég hideg kezd itt lenni. – levette a kabátját és rám terítette.
- Üljünk be a kocsiba…ott melegebb van…vagyis lesz ha beindítom a fűtést. – mondta majd átkarolta a vállam és eltámogatott az autóig.
Eldöntöttük az üléseket, és csak meséltem. Mindent ami csak az eszembe jutott az eddigi életemről.
- 3 évvel ezelőtt lettem sportbíró. A Hungaroringen kezdtem, elég sokat dolgoztam. Szinte nap, mint nap kint voltam. Nem volt szinte magánéletem se. Minden rendezvényre elmentem, gyakorlásként, amire az időmből futotta. 1 éve vagyok a Torony. Nagyobb felelősséggel jár, mint azt akárki gondolná. Sokszor 30-40 emberért felelek egyszerre. Közben elvégeztem az egyetemet, diplomás lettem, de az életem még mindig a pálya körül forog. Néha úgy érzem nincs értelme, egy egy siker után pedig büszkén húzom ki magam, hogy „Igen, ez az én csapatom.”. Most pedig itt vagyok Angliába egy eldugott pályán jóformán, és egy ismeretlen Red Bull pilótának a nyakába öntöm az összes világfájdalmam.
- Ezen borultál ki ennyire? Biztos? – láttam rajta, hogy helytelennek érezte a kérdését, de ez kellett nekem. Hogy őszintén ki mondjam mi bánt.
- Nem…Van, vagyis volt egy barátom otthon…Aki nem rég közölte, hogy mivel ennyire elfoglalt vagyok, és én ennyire nem érek rá, hát más után fog keresni. Ezen akadtam ki, ezért ittam, de rájöttem, hogy a gondok alkoholban nem oldódnak…Csak pár óráig jó.
Órákon át beszélgettünk, majd vissza vitt a hotelba. Csak annyira volt erőm, hogy ittasan, és ruhástól essek az ágyamba. Holnap is nap lesz, és össze kell szedjem magam…
Sia!
VálaszTörlésNem tüske... :D:D Jó volt másik szemszögből is olvasni, de már nagyon érdekel, hogy mi lesz ebből, és hogy írod meg.
Ez a ficced tetszik eddig a legjobban, mert továbbra is és egyre jobban ebbe van benne a lelked. Folytit gyorsan-gyorsan!!! :):)
Pusz
Goof
Sziia:P
VálaszTörlésTetszett,hogy egy icipicit Ágiba is beleláttunk,DE(igen,mindig van egy de xD) reméltem,hogy többet megtudunk az ő miértjeiről(pl hogy miért csapta rá egyből Leora a telefont,mit gondolt,amikor Leo felhívta...)
Ági furcsa:D olyan kicsit sötét...mmint nem úgy sötét xD hanem a hangulatában valahogy mindig érzek valami feketét.Nem is,valami szigorút.Mintha sose tudná teljesen elengedni magát....épp ezért nekem nagyon érdekes:P majd tanulmányozom bővebben...lehet,hogy azzal,hogy Sanyi eltűnt,elmegy belőle ez a feszültség is:)
először csodálkoztam,amikor az elején nem nagyon tűnt lelkesnek az angliai útért...persze magamból indulok ki,én alig várnám,h odamehessek,és ott dolgozhassak,gondolom neki már megszokottabb...de azért mégis kicsit fura volt:P
imádtam,és én is követelem a folytatást!!!!:P:PP
puszi:Réka