Már jártam a Donnington Parkban, mint versenyző. De azért, körbe jártam, hogy kiverjem a fejemből az újabb hisztit. Ahogy Seb végzett jött utánam.
- Mizujs? – kérdezte miközben leszállt a bicikliről.
- Semmi extra. Sok a feszültség.
- Még el sem kezdődött az évad és már most érzed? – nézett rám meglepődötten – Valaki bántott? Vagy mi van?
- Nem bántott senki itt. Minden rendben van itt. Nem erről van szó. Hanem Annről.
- Ann? Ki az az Ann?
- A barátnőm. Vagyis csak félig meddig mert én már nem szeretem. 5 éve vagyunk együtt…de nekem most ez sok. Mindig hisztizik, és ebből nekem nagyon elegem van.
- El kell hogy szomorítsalak, de ha hagyod, hogy a félig barátnőd felhúzzon, hibázni fogsz a pályán. És az se neked, se a csapatnak nem fog jót tenni. A szerelőid el fogják veszíteni a bizalmat…és az neked nem lesz jó.
- Tudom. Próbálom kizárni, de nem bírok vele.
- Dobd ki. Ennyi. Jobb lesz neked. A saját érdekeid nézd…és a csapatét. Az első év húzós lesz…de hidd el megéri.
Nem mondtam semmit, csak sétáltunk…Seb az egyetlen ments, váram úgy érzem. Vele mindent meg lehet beszélni.
- Ha ennyire padlón vagy akkor este rendezünk egy kis piálást, és pár órára szép lesz a világ! Mit szólsz?
- Rendben. – bólintottam rá egyhangúan.
A délután folyamán, a műszaki dolgokat nézette át velem Brian.
- Na szóval, ez itt a diffúzor. Csak óvatosan szabad itt a rázókra menni, mert könnyen leszakadhat ha erőszakosan fordulsz rá…Hééé Leo…figyelsz te egyáltalán?
- Jah…igen! Miről van szó, tehát a diffúzorról.
- Figyu…ha nem figyelsz beköplek Kiminél. Akarod te azt a kínzást? – nézett rám mérgesen
- Nem nem. Dehogyis! Isten őrizz.
Ezek után próbáltam figyelni. Ezzel el is telt a délután, majd megcsörrent a telefonom.
- Igen tessék? – szóltam bele.
- Hello. Este…legyél a hotel előtt. Elviszünk valahova.
- Tehát kocsmázni…miért nem lep meg? – mosolyogtam a telefonba amikor meghallottam Seb hangját.
- Megbeszéltük, hogy megyünk inni. – mondta meglepődött hangon.
- Jójó…Oké…Hány órakor?
- Legyen 8. És akkor a hotel előtt. Csípd ki magad…megyünk felszedünk neked valami jó nőt!
- De én… - és már búgott is a telefon, hiszen kedves csapattársam letette rám…
Visszamentem egy két szerelővel a hotelba ahol lakni fogunk a tesztek alatt. Este 7 lett mire felértem a szobámba. Kicsit beszélgettünk a srácokkal és kiderült, hogy hétvégén verseny helyzetet fogunk gyakorolni. Boxba hajtást, kerékcseréket, és egyéb helyzetet, ami versenyen előfordulhat. Ezzel legalább kicsit hangolódok a márciusi Hungaroringi futamra ahol a Le Mans Seriesen mint VIP vendég vehetek részt most már. Ahogy felértem a szobámba lefürödtem, fel kaptam egy fekete inget és egy farmer nadrágot, és már mentem is le, nehogy elkéssem a találkozót a hotel előtt.
Ahogy leértem, lent várt Sebi, Virág, Kimi, és egy két szerelő. Gondolom a társaság kedvéért.
- Na merre megyünk?
- Ne kérdezz, ülj be, hallgass, és igyál… - nyomott egy üveg piát Seb a kezembe.
- Értettem Főnök! - vágtam magam vigyázz állásba.
Egy üveg Napoleon konyak társaságába ültem be a kocsiba. Virág volt a buli sofőr.
- Hjó…akkor ha jönnétek haza csörgessetek meg. És itt leszek.
- Rendben! – mondtuk már csillogó szemmel, hiszen azért a konyak nagy részén már túl estünk.
Virág utunkra engedett, és innen már Kimi vette kezelésbe a helyzetet.
- Na szóval! – kezdte hidegen – Kinek mi a zsánere? Nekem a szőke, kék szem, nagy mell, és ehhez egyenes arányos tudás…Leo…hmmm neked? Szőke, fekete, vörös?
- Háááát ha már lehet válogatni akkor barna. Azok inteligensebbek mint a többi általában.
Odamentünk a bárpulthoz, és kértünk egy adag italt. Már alig akartak minket kiszolgálni, hiszen eléggé be voltunk már rúgva, amikor megláttam egy csinos vörös hajú lányt. Oda mentem hozzá beszélgetni.
- Hello! – mondtam neki.
- Hello! – majd elfordult tőlem, és tovább beszélgetett pár sráccal. Nem értettem milyen nyelven, de nagyon mosolyogtak.
- Beszélgethetünk? – ültem le mellé.
- Nem nem foglalhatsz helyet! – vetette oda fél vállról.
- BE-SZÉL-GET-HET-NÉNK? – kezdtem el tagolva. Lehet félre értett.
- TÖ-KÉ-LE-TE-SEN BE-SZÉ-LEK AN-GO-LUL! Viszlát! – majd teljesen hátat fordított nekem.
Feladtam a próbálkozást. Ilyen állapotban nem igazán ment volna, hogy komolyan vegyen. Úgyhogy elmentem és csak messziről figyeltem a lányt, ahogy a többiekkel hülyéskedik. Mi is jól elvoltunk, már amikor láttam, hogy összepakolnak és indulnak. Kimiék is menni akartak, így felhívtuk Virágot. Kiálltunk a szórakozóhely elé és vártunk. Ők is csak vártak, bár azt hittem, hogy ők azonnal elmennek. Vártunk vagy 10 percet, de iszonyat hideg volt! Mindenki vacogott, mire Virág oda ért értünk. Kiszállt, majd betessékelt minket az autóba.
- Szia Virág! – szólt neki oda a csajszi. Én csak lestem, hogy honnan ismerheti?!
- Ohhhh, szia Ági! Ti is itt? – és adtak egymásnak egy puszit
- Jaja, ráalapoztunk a holnapra. Kemény napunk lesz. Hányra jöttök, mert akkor én is úgy szólok mindenkinek.
- Hát szerintem olyan 10-re megyünk ki, de elég ha ti csak fél 10-re jöttök.
- Áááhh…9 órára legalább mert mire mindent leellenőrzünk, az idő.
- Rendben. Figyelj, szerintem elég ha csak 7-10 ember jön ki. Csak teszt lesz. Futunk pár kört.
- Oké. Akkor holnap briefing előtt elmegyünk kávézni?
- A vendégem vagy! Na megyek hazaszállítom az ivós bandát! Akkor holnap! Brian mindjárt itt lesz…mögöttem jött pár kocsival…
- Áhá…tehát még legalább 10 perc, ahogy ismerem a vezetési stílusod! – mosolyodott el.
- Hááát, körülbelül! – röhögött Virág is.
- Akkor holnap reggel! – mondta a csaj, és adott két puszit Virágnak.
Virág beszállt a kocsiba, és mint legjózanabb megkérdeztem tőle, hogy ki is az a csinos leányzó akivel az előbb beszélt.
- Te figyelj már Virág. Ki volt ez a csaj?
- A magyar sportbírók kinti vezetője. Ő jön velük, és ő a versenyirányítás a toronyba. Mert?
- Én bepróbálkoztam nála, és szép szerével lepattintott.
- Csodálkozol?? – mosolygott miközben már elindultunk – Ági nem az a kategóriás lány. Otthon egy sima sportbíró, kint pedig versenyirányítás. Többször is fogsz vele találkozni. Magyarországon, Abu Dhabiban, itt…sok helyen megfordul, mert nagyon jó szakember.
- Aham. – majd kifelé bámultam az ablakon, és azon filóztam, hogy miként kerülhetnék közelebb hozzá.
Éjfél volt mire haza értünk. Én Sebet támogattam a szobájába, Virág egy másik szerelővel meg Kimit. 1 óra felé fogtam ágyat, nem tudtam aludni, mert végig a lány járt az agyamba. Nagy nehezen elaludtam, azzal a tudattal, hogy holnap remélhetőleg, látom. Hátha kell valami majd a toronyból.
Másnap 8-kor már talpon voltam. Sebbel időbe indultunk a pályára. Fél 9-re értünk ki. Épp akkor futott be egy motoros a pályára. Egy Kawasaki ZXR 9-es csodával. Sebassal megálltunk a parkolóban, kiszálltunk és csak néztük. Nem vette le a motoros a bukósisakot, csak intett, megbiccentette a fejét, és ment is fel a lépcsőn a toronyba. Nem is foglalkoztunk vele, amíg le nem jött, hogy arrébb álljon. Ági volt az. Mit ne mondjak, leesett az állam, hogy egy ilyen törékeny lány egy ilyen motorral jár.
- Sziasztok! – köszönt, és feszülős farmerba felült a motorra. Nem tudtunk normálisan beszélni sem.
- Zöldfülű! – csapott a tarkómra Kimi – Vedd le a versenyirányításról a szemed!!
- Jó jó… - majd elindultunk Sebbel a boxhoz.
Megkaptuk a napi tervet és ahogy a szerelők mondták, boxkiállás lesz egész álló nap. Felöltöztem, felvettem az overált, a bukót, és mindent amit kellett, majd elkezdett dobogni a kicsi szivem amikor odamentem az autóhoz, és beszálltam. Imádtam. Nagyon jó autó volt, kíváncsi voltam már az idei RB-re…Ha ez ilyen jó akkor Adrian milyen extrát talál ki rá…
- Meg vagy Zöldfülű? – kérdezett Kimi a rádión.
- Igen! – mondtam boldogan.
- Jó, akkor az a feladat, hogy Te, Te leszel, Seb meg ő, és meg kell előznöd.
Na mondom, ez kis falat lesz. Megeszem Sebet reggelire…Gondoltam én kis naiv. Már majdnem indultam amikor a fülemre szólt.
- Mondtam egy szóval is, hogy nyitva a boxki? Nem…akkor maradj a seggeden.
- Bocsi…értettem.
- Ide figyeljé, ne a gondolataidra. Zárd, ki a külvilágot.
Nem mondtam semmit, mert igaza volt. Nem ott járt az eszem.
- Boxki nyithoz vissza 5, 4, 3, 2, 1 boxki zöld!
Ahogy meghallottam most már el is indultam, betartva a sebesség határt. Elég hideg volt, így kellett másfél kör mire felmelegedtek a gumik, majd elkezdődött a hajsza. Próbáltam Sebet megelőzni, de nem sikerült.
- Következő körbe gyere boxba. Boxkiállás lesz. Versenytempót menj…Seb is abban megy majd.
- Rendben. – nyugtáztam az utasítást.
Versenytempóra tekertem a motort, és csak nyomtam a gázt. Eljött a körvége és kijöttem boxba. Lendületből akartam beállni, de rájöttem ez nem egy LMP2-es…így sokak ijedelmére, tovább csúsztam a boxba…
- Nem jó…menj tovább és gyere be újra.
Ismét megtettem egy kört, de megint nem volt jó.
- Fenébe is már. Hamarabb lődd le magad a korlátra. – mondta már Kimi idegesen. Tudtam, hogyha következőleg sem megy, akkor mocskosul ki fogok kapni.
A körön sokat hibáztam, így Kimi kihívott.
- Na akkor most felmegyünk a toronyba és monitorozunk. Megnézzük, Seb hogy csinálja.
- Torony, boxnak! – szólt bele Kimi a rádióba.
- Jó reggelt a csapatnak. Mondjátok!
- Felmehetnénk egy kicsit monitorozni? – nem jött válasz csak egy csippet hallottam a rádióba. Majd Kimi is visszacsipogott.
Nem értettem, hogy ez mit jelent. Majd elindultunk.
Ahogy felértünk a Race Controlhoz, kopogtunk és benyitottunk.
- Szia Kimi! – jött oda hozzánk Ági.
- Szia! Minden oké?
- Igen hálistennek. De várj… - Látogatók vannak a csapattól a toronyba. Kérek mindenkit, hogy csak a legfontosabbat jelentse csak. Köszönöm.
- Megnézhetnénk, hogy Seb milyen köröket megy?
- Persze. – erre csipogott a rádió.
- Hehe…hát az 5-ös van kint, nem hiszem, hogy körrekordnál többet tudnánk jelenteni…
- John…Még mindig látogatóim vannak. Szóval szépen csöndbe jegyezgesd a körrekordot, és ha nem egyezik meg a gépivel…akkor tudod…dádá lesz… - mondta mosolyogva. – Szóval hol is tartottunk? Jah igen, tehát Sebas körénél. Boxba kijön előtte vagy célegyenestől mérjük?
- Boxba jön ki. De nem tudom, hogy mikor.
- Jó… - 24-es poszt. – szólt bele a rádióba. – Szólj ha az 5-ös boxutcába jön. – erre is csak egy csipogás volt a válasz.
Pár perc múlva szóltak, hogy Seb boxba jön.
- Infó, 5-ös boxutcába.
- Köszi! – szólt vissza és visszatette a rádióját, az asztalra majd hátra fordult.
- Jó, tehát, ezen a pályán mint mindenütt másutt zárt kamera rendszer van. Mindent látunk, úgy a szerviz utat mint magát a pályát. A kis monitor a szektorokat mutatja. Ott látjuk, hogy épp ki hol tart. 10 sportbíró dolgozik most jelenleg kint. Mindent látnak… - majd visszanézett a laptopjára.
Még beszélgettünk egy kicsit, majd hallottuk a rádiót.
- Autó ismét pályára! – mondta a boxkijárat.
- Jó akkor most figyeljünk. – neki dőlt a székének, és fogta a rádiót. – Na John…te hol tartasz, időben?
- 59,02
- Jól van…akkor én fizetem a kávét! – mondta miközben elkezdett oda vissza mozogni a székével.
- Infó 12-ről, alkatrész a pályán.
- Rendben figyelj mehetsz nyugodtan nem jön több autó. Kesztyűt vegyél fel. Mit találtál?
- Hát nem tudom…szerintem egy szárnydarab…felvigyem 0. boxba majd?
- Nem, hozd ide az RC-hez. Én majd odaadom nekik…
Nem szólt a csajszi semmit, csak Kimi magyarázott, hogy hogyan kell majd mennem. Majd jött a boxkiállás.
- Ági, van kamerád boxbejáratnál?
- Igen. Melyik kellene?
- Ahol korlátot nyom.
- Rendben. – majd megint a rádióhoz, nyúlt – Teszt miatt 19-től kérem az autót minden második poszttól. 24 ne nyúlj hozzá, magától bejön.
Nem értettem, hogy miért majd felnéztem az órára. Épp ebédidő lesz, leesett.
Megnéztem, hogy hogyan kellene csinálnom és visszajátszatta Kimi a felvételt.
- Ági vissza tudjuk nézni a korlát pillanatát?
- Persze, honnan kell?
- Torony jössz kávézni? – kérdezte egy hang a rádióba.
- Most hagyjatok egy picit… - mondta szigorúan
- Hát – kezdte Kimi – ahogy bejön a boxbejárattól.
Visszajátszottuk egyszer kétszer, megnéztem mit csinálok rosszul és ebédidő után megpróbálom. Ebédidőbe a szerelőkkel kártyáztunk Sebbel. Persze mocskosul elvertek minket, de jó buli volt. Következő ami megfogott, hogy Ági megy épp az Ambulanciára kávézni. Sportcipő volt rajta, egy feszülős farmer, és pulcsi. Az egyik zsebébe volt felcsiptetve a rádió. Odamentem én is, egy kávéra amit megkaphattam volna akkor is, ha csak a home-ba megyek.
- 1 kávét szeretnék. – mondtam az ambulanciás orvosnak aki csak nézett rám majd mutatott a termoszra. – Köszönöm. – majd oda fordultam Ágihoz – Esetleg meghívhatlak egy kávéra?
- Igen, köszönöm. – majd eltette a pénzt a zsebébe amit kikészített.
Csináltam még egy kávét neki ahogy ő szereti, majd kimentünk és beszélgettünk.
- Tegnap elég részeg voltál… - jegyezte meg míg elkezdtünk a helikopter leszállóhoz sétálni.
- Igen. Ittam egy kicsit. – majd lehajtottam a fejem onnan néztem fel rá egy kicsit sandán és aranyosan
- Hjajjj ne nézz így!! – mosolyodott el – Még a végén azt hiszem, hogy ki akarsz velem kezdeni.
- Hááát…Ki tudja. Jól nézel ki az tény. És az is, hogy szivesen meghívnálak vacsorázni.
- Na most figyelj, attól, hogy pilóta vagy nem fogsz lefektetni…
- Én ezt egy árva szóval sem mondtam. Csak annyit, hogy szivesen megismernélek.
- Mit neked egy sportbíró…te nem a magam fajtára buksz. Meg amúgyis…ne szokj hozzá, hogy mindenki bír. Na mindegy…most mennem kell. Lassan vége a szünetnek.
- Esetleg beszélhetnénk pályán kívűl is?
- Tudod mit?! Itt a számom…ha annyira beszélni akarsz hívj.
Majd elment hisz már csak percek voltak a szünetből. Szünet után hibátlanul mentem végig a pályán, és hibátlanul csináltam meg a boxkiállást is. Nap végén visszamentem a hotelba és akkor vettem észre, hogy nálam van még Ági száma. Leültem az ágyra, és csak néztem a papírt amit a kezembe nyomott, és csak néztem a számokat míg a másik kezembe a telefonom volt. Kopogásra lettem figyelmes.
- Igen. – közben kapkodva akartam eltüntetni a papírt. Seb lépett be.
- Hello. Mizujs? – kérdezte miközben leült mellém, de pont rossz helyre és ráült a papírra. – Ez mi?
- Őőőő, egy telefonszám. – mondtam zavartan.
- Ági száma? – nézett rám mosolyogva tipikus Sebasos mosollyal.
- Igen… - hajtottam le a fejem.
- Hívd fel. Ha ezen filóztál. Aranyos csaj, szereti a sportot, és nem utolsó sorban okos is. Meg a hülye is levágta, hogy bejön! – mondta, közben eldőlt az ágyamon. Én is mellé dőltem.
- Azt mondod?
- Azt…na itt van…hívd fel! – majd a hasamra dobta a cetlit.
Megadtam magam és tárcsáztam a számot. Már csöngött vagy 3-at, mire felvette.
- Igen tessék? – szólt bele
- Szia! Leo vagyok. Csak azért hívlak, hogy van e kedved egy kávéra?
- Hagyj békén! – és rám csapta a telefont.
Én csak feküdtem ott az ágyon Seb mellett.
- Na?
- Rám csapta a telefont.
Nem mondott Seb semmit, mert csörgött az ő telefonja. Virág kereste, hogy mennie kell valamerre. Beszélgettünk még egy picit és lelépett. Lementem kajálni az étterembe, majd utána fogtam magam és lefeküdtem aludni. Hajnali 1-kor csörgött a telefonom, amire igazán ki voltam akadva. Ki a fene zaklat hajnalok hajnalán?!
- Igen tessék, ha nem fontos véged! – vettem fel álmosan.
- Szia! Értem tudsz jönni ha megadom a címet? – szólt bele Ági hangja elgyötörten.
- Igen! Hova menjek? – pattantam ki az ágyból.
Lediktálta a címet. Gyorsan felkaptam egy nadrágot egy pólót, rá kaptam a kabátom és már rohantam is le a kocsihoz. Beültem és már indultam is. 20 perc autókázás után oda értem Ágihoz. Egy padon ülve találtam rá, ahogy ült, és csak nézett maga elé.
- Szia! – álltam meg előtte majd leguggoltam elé – Minden rendben van?
Erre válasz nélkül le ült a földre, majd oda bújt hozzám. Nem tudtam mire vélni. Először csak hagytam hadd bújjon hozzám, és én mint egy kisfiú nem tudtam eldönteni, hogy most átöleljem vagy sem.
- Üljünk fel a padra. Elég hideg ez a kő. – átkaroltam, és feltettem a padra. – Akarsz róla beszélni?
- Elegem van…ennyi. Fáradt vagyok, úgy lelkileg, mint fizikailag. – nem szóltam semmit, csak hallgattam, hogy 23 éves létére mit meg nem tett azért, hogy feljebb jusson.
- Ne vigyelek haza? – kérdeztem miközben még mindig a vállamba fúrta az arcát. – Elég hideg kezd itt lenni. – levettem a kabátom és ráterítettem a hátára, hogy ne fázzon.
Pár perc múlva már én vacogtam hisz rajtam csak egy póló volt.
- Üljünk be a kocsiba…ott melegebb van…vagyis lesz ha beindítom a fűtést.
Miután beleegyezett, beültünk, hátra döntöttük az üléseket és mesélt.
- 3 évvel ezelőtt lettem sportbíró. A Hungaroringen kezdtem, elég sokat dolgoztam. Szinte nap, mint nap kint voltam. Nem volt szinte magánéletem se. Minden rendezvényre elmentem, gyakorlásként, amire az időmből futotta. 1 éve vagyok a Torony. Nagyobb felelősséggel jár, mint azt akárki gondolná. Sokszor 30-40 emberért felelek egyszerre. Közben elvégeztem az egyetemet, diplomás lettem, de az életem még mindig a pálya körül forog. Néha úgy érzem nincs értelme, egy egy siker után pedig büszkén húzom ki magam, hogy „Igen, ez az én csapatom.”. Most pedig itt vagyok Angliába egy eldugott pályán jóformán, és egy ismeretlen Red Bull pilótának a nyakába öntöm az összes világfájdalmam.
- Ezen borultál ki ennyire? Biztos? – már vártam a pofont elvégre nem igazán kellett volna feltennem ezt a kérdést…
- Nem…Van, vagyis volt egy barátom otthon…Aki nem rég közölte, hogy mivel ennyire elfoglalt vagyok, és én ennyire nem érek rá, hát más után fog keresni. Ezen akadtam ki, ezért ittam, de rájöttem, hogy a gondok alkoholban nem oldódnak…Csak pár óráig jó.
Több mint egy órát beszélgettünk. Azt láttam az arcán, hogy jól esett neki, hogy kiönthette a lelkét valakinek. Látszott a szemébe a riadalom, a vágy, hogy valaki foglalkozzon vele, és a keserűség is. Jobban örültem volna ha, azt látom a szemébe, amikor először láttam. Boldogságot, elhivatotságott, és örömöt.
***
Ági
(1) 
(2) 
(3)
(4) .jpg)
(5) 