Délután ébredtem fel. Hálistennek még nem kell gyárba mennem. Kibotorkáltam a szobából, nagyjából megigazítottam a hajam. De nem sokat segített elég pocsékul néztem ki.
- Hello Leo! Ráérsz? – kérdezte Tony egy adag kávéval a kezében
- Miért érzem, hogy még választási lehetőségem sincs azt mondani, hogy „Nem Tony…nem érek rá”? – majd hatalmasat kortyoltam a kávémból
- Nagyon jól gondolod – és ő is bele ivott a kávéjába.
- Mikorra kell ott lennünk? – kérdeztem miközben a tarkómnál összekulcsoltam a kezeim és kinyújtózkodtam
Tony csak ránézett az órájára, és hidegen közölte, hogy van 10 percem felöltözni, másik 20 oda érni. Úgy utálom néha, a szervező képességét. Képes úgy beosztani az időmet, hogy levegőt sem tudok venni. De…ezért a legjobb barátom.
Gyorsan letusoltam, felöltöztem, és már indultunk is. Egy laza farmert és egy pólót vettem fel, nem vittem túlzásba az öltözködést.
A gyár melletti utcába mentünk, elég közel van a gyár, így már előre féltem, hogy mennyibe kerülhet az a lakás…
Megálltunk a lakás előtt, majd Tony a telefonjához nyúlt, és tárcsázott…majd kihangosította
- Hello Haver, na mi itt vagyunk. Mikor érkezel?
- Hello. 5 perc még, elhúzódott a szerződéskötés, de megyek.
- Jó rendben itt várunk! – majd kinyomta a telefont.
Míg vártuk Tim-et, ahogy a továbbiakban kiderült a régi és titokzatos jó barát neve, addig körbe jártuk a házat. Nagy ház volt a többihez képest. Tudtam, hogy Seb is valahol a környéken lakik, hiszen láttam, hogy erre indult el. Körbe jártuk a házat, van egy nagy kertje, már látom magam előtt, hogy ez a kert még jó lesz valamire, amikor itthon vagyok.
- Na, hogy tetszik? – kérdezte Tony miközben neki dőlt az autónak.
- Attól függ, hogy mi. Mert ha összekarcolod a zsebeddel a fényezését az autónak az nem fog tetszeni! A ház sem rossz amúgy.
Tony felpattant az autómról, még beszélgettünk egy kicsit, és befutott Tim.
- Szia, Tim vagyok, Tony egyik barátja! – mutatkozott be
- Én pedig Leo és Tony lakótársa… - mondtam mosolyogva
- Örvendek. Nah akkor menjünk be, és nézzünk szét, hogy mennyire felel meg ez nektek.
Beléptünk az ajtón, de azonnal magával ragadott a lakás. Ahogy beléptünk, egy mély bordóra festett falak fogadtak. A jobb oldali falon volt egy antik tükör. A bordó falakhoz, fehér ülő garnitúra dukált, egy bordós párnával rajta. Az ülőgarnitúra mellett pedig egy lámpa állt, egy kis dohányzó asztalon.
- Hát öregem ki tettél magadért! – jegyezte meg Tony, Timnek.
- Köszönöm. Neked tudod, mindenből minőségi jár.
A nappaliból, egy ajtó vezetett ki a teraszra. Egy pár négyzetméteren le volt burkolva utána pedig átvette a hatalmat a zöld pázsit. Ahogy visszamentünk a lakásba máris a konyha volt a következő megálló. Cseresznyefa bútorok, középen egy hatalmas asztal. A teteje fehér bútorlap, az alja pedig szekrénnyé alakítva cseresznyeszínű. Körben minden, ami kellhet. Mosogatógép, tűzhely, pultok, és polcok. Összenéztünk Tonyval és egyszerre kezdtünk bele:
- Kertiiiiii Partyyy!! – néztünk egymásra, és kiálltottuk
- Na, adj egy ötöst tesó! – nyújtottam a kezem felé.
Körbe jártuk a lakást, de egyértelmű volt a döntésünk már amikor beléptünk. Kell. Megvesszük. Jó helyen van, a gyár talán 1 utca a lakástól. Tökéletes.
- Tim. – szóltam a magas sráchoz – Megvesszük!
- Jó rendben. Ennek nagyon örülök. Mikor rendezzük le a dolgokat?
- Most esetleg? – kérdeztem mosolyogva – A pénzt viszont csak holnap tudom utalni ha nem gond.
- Persze semmi probléma. Akkor holnap a pénz, és akkor üljünk le és írjuk alá a szerződést.
Fél óra volt talán mire mindent elintéztünk. Este 7-re már a régi lakásunkba voltunk. Csináltunk egy laza vacsit, én edzettem olyan 9-ig és eldőltem aludni, mert másnap hétfő, és vár a gyár és az egész napos fejtágítás.
Reggel korán ébredtem, hiszen 8-ra várt Kimi az irodájában. De, mint persze szinte minden nap…elaludtam. Későn indultam el, így eléggé oda léptem a Mercinek. Füstölgő fékkel érkeztem a gyárhoz. Gyors beparkoltam, és már rohantam is.
- Jó reggelt Leo! – köszönt Doris…vagy Dora…nem tudom de nem is lényeges. – II. emelet 208.
- Jó reggelt! – de már rohantam is tovább – Köszönöm! – fordultam vissza, hogy megköszönjem.
Felcaplattam. 8:01 volt. Úgy éreztem, hogy nagyon nyerő vagyok, hiszen 1 percet mindenki tévedhet.
- Jó reggelt! – estem be Kimihez aki háttal volt az ajtónak a székével, és a gyár udvarát kémlelte.
- Késtél! – szólalt meg hidegen.
- Talán 2 percet. Elnézést, de….
- Nincs de! Ezt tanuld meg! Nincs de…nincs semmi. Ami 8:00 az 8:00:00. Látod az asztalomon azt az órát?
- Igen.
- Az a Frankfurti Atomórával van összhangban. Ami azt jelenti, hogy 1 millió évenként késik körülbelül 1 másodpercet. Minden pálya rendelkezik ilyennel. Minden pályabírónak így jár az órája. És minden ennek a pontosságával nyit, zár.
Nem szóltam semmit, csak hallgattam az okosítást.
- Ülj le! – mondta miközben megfordult a székkel és az asztalhoz jött ahova leültem. – Papír, toll, ész, figyelem. Ez kell a mai napra neked. A heti terv úgy néz ki, hogy ma szabályismeret, holnap gyár bejárás, szerdán szimulátor, csütörtökön elemzés, péntek telemetria. Szombat ivás, vasárnap józanodás a repülőn.
Nem szóltam semmit, csak engedelmesen leültem. A szabályokkal hálistennek, nem volt gondom, hiszen eddig is versenyeztem.
- Akkor kezdjük az elején. Lengetett zöld?
- Szabad a pálya.
- Lengetett sárga?
- Veszély a pályán, lassíts a versenytempón.
- Dupla lengetett sárga?
- Az ideális ívet valami eltorlaszolja, lassíts és készülj az esetleges megállásra.
- Helyes. Lengetett kék?
- Gyorsabb autó mögötted. Tartsd az íved, és ne akadályozd az előzésbe.
- Állított kék?
- Nincs is állított kék… - tettem hozzá nagy büszkén
- 1-es ülj vissza! Van állított kék. Nem hivatalosan van. Hivatalosan nincs. Az állított kék arra, szolgál, hogy előjelezzék neked, azt, hogy utol fog érni egy gyorsabb versenyző. Menjünk tovább. Piros zászló?
- Megszakítás, előzni tilos, kör végén box.
- Rendben. Hol nem lehet még előzni?
- Sárgánál, dupla sárgánál, SC-nél.
Közben Seb is befutott, mert ebéd idő lett.
- Mit nem csinálsz amikor SC van? – kérdezte tőlem, de Sebre nézett, én meg ültem kukán.
- Nem tudom – húzódtam le a széken mert éreztem, hogy kiborítom ezzel a válasszal.
- Nem alszol el az SC mögött, illetve Magyarországon nem dobod át a kocsid a boxbejáratrázón ha üvöltenek a füledbe, hogy, ’BOX’ – és erre egy erőteljes vigyor ült a szájára.
Seb nem szólt semmit, csak rázta a fejét és ott hagyta. Egész délelőtt, a szabályokat nyalogattuk. Oda vissza, SC meg ilyenek. Jó a Le Mans Seriesben minden másképp volt, de azért hasonlított az F1-re. Délutánra is szivatós munkát kaptam. Laptop, videók, és döntsem el, hogy szabályos volt vagy sem. Elméletileg átmentem a vizsgán de nem mertem bizton állítani. Kiminek elég hideg a stílusa ahhoz, hogy egyszer is igazat adjon.
- Túl vajszívű vagy. – mondta miután végeztünk. – Nézzük vissza mégegyszer.
- Adott Hamilton, adott Petrov. – mondtam már én – Megelőzi, majd Petrov visszatámad…
- Igen és Hamilton cikázik. Ez egyértelmű. Figyelj, látod? Rángatja a kormányt. Ez cikázás. Ezt nem szabad csinálnod.
Este 4-ig nyüstölt. Addigra én már hullafáradt voltam. Haza estem, és alig tudtam valamit is csinálni. Állandóan Kimi szavai forogtak a fejembe. A szabályok és az egész mai nap. Eldöntöttem, hogy holnap nem fogok elkésni. Muszáj,leszek időbe bemenni, mert másként halálra fog szívatni. Este lefekvés előtt még megnéztem, az e-mailjeim. Nem sokat töltöttem a gép előtt, de hajnali 2-kor arra ébredtem, hogy melegem van. Ruhástól feküdtem az ágyon és be voltam takarózva. Lefürödtem, átöltöztem az alvós boxeralsómba és elterültem aludni.
Reggel, kivételesen időbe keltem. Megreggeliztem, de ekkor már feltünt, hogy nem fogok beérni időbe hiszen már 7:30 van. Gyors öltözés, kocsi kulcs, hopp de a telefon bent maradt, tuti késééés…Ahogy szokás korán reggeli gyorshajtás. 7:55-re értem a parkolóba. Biztos, hogy el fogok késni megint. Elviharoztam a kajálda előtt ahol Virág és Seb minden reggel eszik. Virág csak ingatta a fejét, ahogy ránéztem, Guill is csak annyit mondott, hogy pokoli nap fog rám várni, ha így haladok. Mire beértem az irodába, az óra 8:01:30-et mutatott.
- 1.5 perc. Romlik a tegnapi teljesítményed Zöldfülű. Ezért most mész, és edzel egyett Tommival.
Tommi egy elég aranyos embernek nézett ki, ahogy bent állt az irodába. Közép magas, talán nálam egy pár centivel volt magasabb. És láthatóan nem csak picit volt erősebb, mint én. Tehát 1.5 perc késésért egy egész délelőttös szenvedés vár rám. Hátra hajtottam a fejem és csak egy könyörgő ’Ahhh…’ hagyta el a számat, majd megindultam Tommi után.
Nem nyüstölt meg nagyon. Súlyzózás, úszás, kondi, fekve nyomás.
- Meglátod, használni fog, hogy Kimi ennyire kemény veled.
- Én most jelenleg azt látom rajta, hogy nyűg vagyok a nyakán, és, hogy engem max szívatni szeret. Egy móka vagyok neki. – mondtam két súly között.
- Hidd el. Azokkal ilyen, akiket tart valamire. A többiekhez hozzá sem szól. – felültem a fekve nyomó padon, és Tommira néztem.
- Halie óta ilyen? Mióta….mióta meghalt? – kérdeztem Tommira nézve.
- Egyet tanulj meg…ha azt akarod, hogy továbbra is foglalkozzon, veled nem említed meg neki Haliet. Még egy másodpercre se jusson az eszedbe ez!!
- Értem. – majd, mint egy jól szituált kisiskolás, visszafeküdtem a padra és csináltam tovább a dolgot.
Ebédre is csak a kínzást kaptam, mert csak salátát ehettem meg tésztát. Virág, Seb, Kimi is az ebédlőbe volt, amikor megtámadtam én is a kajapultot Tommival.
- Látom megkínoztatott! – mondta Virág és valamivel megbökdöste a térdem. Megpróbáltam lenézni, de erre bokán rúgott.
- Áááúúúú! – sikkantottam fel. Virág pedig csúnyán nézett.
Lenyúltam az asztal alá, és egy szelet csoki landolt a kezembe. Elmosolyodtam, majd zsebre tettem. Kimi törte meg a csendet.
- Azt a szelet csokit meg se merd enni, mert akkor tényleg megkínozlak. – mondta ezt úgy, hogy egyáltalán nem nézett fel a tányérjából. Nem tudom, hogy csinálta.
- Kimi. Ne legyél már ennyire izé. Guill is szivatott engem, de azért, enni hagyott.
- Az autót az ő seggére csináljuk. Ha elhízik, akkor cseszhetem, az autót, a taktikát, és ezt a Zöldfülűt is. – nézett komolyan Kimi Virágra és lenyomott egy taslit mire majdnem visszaköptem azt a pár falat salátát amit csak úgy toltam befelé.
- Jó ebben igaza van…. – fogadta el Virág.
- Zöldfülű…ne habzsolj annyira. Csak szép lassan.
- Oké…bocsi… - és visszavettem a lapátolásból.
Délután levezetés képen bejártuk a gyárat. Szimulátor terem, a rettegett telemetriákkal. Épp Seb gyakorolt amikor ott jártunk. Megnéztünk minden olyan helységet ahol érdemes jóba lenni szinte mindenkivel, mert rajtuk múlik az autó, rajtam meg a VB. Ez a nap is, úgy körülbelül 4-ig tartott, utána kitette a szűröm Kimi, és dolgozott tovább.
Hazafelé úton elgondolkodtam, hogy mire megy ki a játék. Hogy megtartsa a beosztott – főnök viszonyt, vagy, hogy így faragjon belőlem még jobb versenyzőt. Nem találtam rá a megfelelő választ. Bementem a lakásba, és nem volt elég a mai napi megrázkódtatásokból, de minden cuccom dobozokban találtam.
- Tonnnyyyyyyyy!!! – kiabáltam át a lakást – Mi folyik itt??
- Hello Leo! Hát költözünk. Ma este már az új lakásba alszunk!
- És erről engem miért felejtettél el, értesíteni? – kérdeztem most már egy picit morcosan
- Én írtam egy SMS-t és hagytam üzenetet a telefonodon is.
Nagyban elkezdtem pötyögni és meg is találtam az SMS-t
- Hoppá…Akkor bocsi. Mikor indulunk? – kérdeztem, teljesen megsemmisülve, fáradtan.
- Hát még van fél óra mire ide érnek. De nyugi minden cuccod eltettem már dobozokba.
- Remélem külön figyeltél a törékeny dolgaimra.
- Igen!! Nyugiiii – majd hátba veregetett.
Az este folyamán a költöztetősek, mindent átvittek az új lakásba. Én nem pakoltam ki, mert minél előbb az ágyban akartam magam tudni, ami másnap megbosszulta önmagát. Mint mindig elaludtam. Most elég komolyan mert 7:45-kor ébredtem fel és nem találtam a ruháim sem mivel minden dobozokba voltak. Nagy nehezen magamra rángattam pár göncöt és már rohantam is az autóhoz, hogy beérjek időre. Nem sikerült. Mint minden reggel ma reggel is elszáguldottam Virágék előtt, Guill ismét megjegyezte, hogy ki fog akadni Kimi. És Kimi ismét megbüntetett.
- Zöldfülű, Zöldfülű, Zöldfülű…08:01:05…faragtál a tegnapi idődből…Délelőtt Tommi, délután szimulátor. Söprés! – nézett rám erőteljesen.
Egész nap nem történt semmi meghatározó. Edzettünk, ebédeltünk és szimulátoroztunk. Ezt vártam a héten mindennél jobban, hiszen már nagyon rég vezettem. Beindították szimulátort, és a magyar pályán találtam magam. Itt már versenyeztem nem egyszer a 6 órás Le Manson, de most a szimulátorral, kicsit a falba álltam. Iszonyatos, hogy mennyire élethű volt, még a kezem is magam elé rántottam.
- Nem reagálhatsz így élesben! Kezdjük újra és próbáld meg a kettes kanyart szűkebben venni, másként értékes tizedeket fogsz veszíteni.
- Rendben.
Majd újra kezdtem a kört.
- Szép volt. – kaptam a megerősítést a fülemre. Kis elégedettség öntött el, és azonnal el is rontottam. Megpördültem a Mansellban.
- Ez már nem annyira volt szép…- dörmögtem magamban.
Megcsináltam egy tiszta kört, de a 2010-es Red Bull időt meg sem közelítettem, amit Seb ment a magyar pályán. Amint meg volt a tiszta kör, kiszálltam, és elém adták a telemetriát, amire én csak bólogattam, hisz utáltam a matekot, és az ilyen diagrammokat meg főként.
- Na majd a részleteket, pénteken megbeszéljük rendben?
- Igen! – bólintottam, bár péntekre sem fogom tudni megérteni a telemetriát. Én vezetni szeretek nem számolgatni.
Délután 4-kor ma is vége volt a napnak és már az új lakásba térhettem haza. Eldőltem a nappaliban, és bekapcsoltam a TV-t, illetve a laptopom. Felnéztem Twitterre, meg Facebookra, majd felléptem MSN-re. Láttam, hogy felvett Virág, és Seb is MSN-re. Ráköszöntem.
Leo üzenete: Szia Virág!
Virág üzenete: Szia Leo! Mizujs? Milyen volt a mai nap. Megnéztem a telemetriádat, nem rossz.
Leo üzenete: Ne is rémisztgess a telemetriával, mert nem értek belőle semmit!!! Nem tudom, hogy mi lesz velem így.
Virág üzenete: Leo…a LMS-ben nem voltak telemetriai adatok?
Leo üzenete: De voltak…de azt nekem nem mutogatták, csak megmondták, hogy mit csináljak, hogy jobb legyen.
Virág üzenete: Hjajjj…Kimi ennek bizonyára „örülni” fog…
Leo üzenete: Gondolom. Na most viszont megyek kipakolni, mert most költöztünk a gyár mellé Tonyval…és még nagy a kupi.
Virág üzenete: Leo…egyet fogadj meg…PONTOSAN érkezz!! Hidd el Kimi értékelni fogja!
Leo üzenete: Köszi…majd próbálkozom vele!
Virág üzenete: Ajánlom, másként kihúzod nála a gyufát…
Leo üzenete: Oké oké :D
Miután elköszöntünk kipakolásztam nagyjából. Majd tovább folytattam a pihit az új kanapén. Kidőltem, és újságot olvastam, amíg valaki rám nem törte az ajtót.
- Nah Zöldfülű szedd össze magad megyünk futni.
- Szia Kimi neked is! Futni??? Este 8 van!!
- Na és? Szingapúrban majd megtanulod, hogy az este 8 az nem este 8 hanem délután 4. Kapkodd magad!
- Ahhh…rendben.
Felkaptam egy cipőt egy pólót, és egy szabadidő ruhát, és körbe futottuk a gyárat jó párszor. Már 2 óra futás után nem bírtam tovább és a térdeimre támaszkodva köhögtem.
- Ne lassúlj le!! Hogy fogod bírni így a 2 órás folyamatos G erőket? Szedd össze magad és futás tovább.
- Kimi lassan meghalok olyan fáradt vagyok!
- Nem baj…ha meghalsz is futsz tovább! Gyerünk!!
2.5 óra után takarodót fújt Kimi, és hazamehettem. Izzadt voltam és büdös. Befeküdtem a kádba és relaxáltam, amikor csöngettek.
- Neeeeeee Uram ne büntess!!! – néztem fel könyörgően.
Hálistennek Kimi hangja helyett egy rakat ember hangját hallottam meg. A végén kiderült, hogy Tony házibulit rendezett, csak nekem felejtett el, szólni. Felmentem a szobába, és próbáltam kizárni a hangokat. Másnap időben kell felkelnem, másként Kimi kettévág.
A fejemre húztam a takaróm, felhúztam a telefonom időre…és megpróbáltam aludni.
Másnap az irodába 8:00:05-kor érkeztem.
- Már majdnem jó. De ezért még jár a büntetés… - és sanda vigyor húzódott a szájára.
- A tegnapi akciód után mozogni alig tudtam…neeee…kímélj…könyörülj!!!
- Nem nem…Tommmiiiii!!! – és már jött is a végzetem.
Egész délelőtt edzés volt. Ahhoz képest, jól is bírtam nem volt vészes a dolog. Kezdek formába jönni ezekkel a szívatásokkal. Egész nap elemeztünk. A hátam közepére nem kívántam. De ha a Főnök így rendelkezett akkor így rendelkezett vita nincs…
Délután 4-kor megint el lettem küldve. Nem tudom, hogy Kimi mit csinál délután 4 után még. Mert mindig bent marad állítólag. Egyszer remélem ezt is kiderítem. Már csak arra voltam kíváncsi, hogy ki lehet a csapattársam, mert mindent úgy szerveznek, hogy ne találkozzam vele, vagy csak véletlen, hogy soha nem látom. Gondolom valami élmenő srác, aki mindent tud, és ő lesz a csapat kedvenc…de egyelőre nem bocsátkozom találgatásokba. Egy forró fürdő után eldőltem az ágyamba aludni. Reggel 7-re húztam az órám. Megfogadtam, hogy holnap, időben érek be.
Nyugodtan sétáltam be a gyárba pénteken. Felkeltem előbb, és időben voltam. Ahogy elsétáltam a kajálda előtt Virág rám nézett Seb válla fölött. Letette a könyvét és rápillantott a csuklójára csatolt órára.
- Fél órával előbb. - állapította meg. - Ügyes. - dicsért meg. Seb is hátra fordult vigyorral az arcán.
- Indulj meg az irodája felé, mert olyan lett, mint egy mérnök. - Virág összecsukta a könyvét amit olvasott az ujját bent tartva könyvjelzőként, és várta, hogy Seb mit mond. - Másodpercre pontosan vannak beállítva, és ha csak egy milliomod nem jön ki már hisztiznek. - gyorsan arrébb csúszott, hogy Virág ne tudja fejbe vágni a könyvével.
Nevetve mentem fel a lépcsőn. Ők voltak a legbolondabb páros, akit csak ismertem.
- Nézzenek oda! - nézett Guill is az órájára, mikor összefutotta vele felfelé menet. - Előbb, mint 9. Máris tanultál valamit.
- Többet is mint az a Vettel kölyök. - szólalt meg mögöttem Virág nagy vigyorral. - Ha jó leszel jövő héten végig felváltva lesztek hárman a szimulátorban.
- Kimi se volt mindig ilyen hideg. - mondta Guill. A két mérnök fáradtan nézett össze.
- Sicc Kimihez, mert van 10 perced oda érni. - mosolyodott el Virág.
Megálltam az irodaajtó előtt, és figyeltem a telefonomon az órát. 59-kor bekopogtam.
- Gyere. - szólt ki Kimi. Büszke fejjel mentem be az ajtón, és mikor beértem az asztalon az óra pont akkor ütött 9 órát. Felém fordult a székével és pár pillanatig csak nézett rám.
- Ma telemetriázunk. - leültem, de rosszul esett, hogy meg se jegyezte, hogy időben ott voltam. Kiszúrásnak éreztem, hogy ennyire kemény velem.
Elém rakott egy csomó lapot, amin grafikonok voltak és értékek.
- A telemetria lényege, hogy meg tudod mondani te is és a mérnökök is, hol fékezel előbb, mint ami az ideális, vagy hol engedheted a kocsit jobban be. - magyarázta. - Telemetria adatok a csapaton belül nem titkosak, tehát a csapattársad adatait is elemezheted, hogy ő hol mit vállal be. - tollal rá mutatott a legfölső grafikonra, majd az alatta lévő kettőre. - Ez a három grafikon fontos neked. Motor, fék, és váltás. - sorban mutogatta. - Ez alapján tudod magad ellenőrizni, és javulni.
- De hogy? - fakadtam ki. - Értem, hogy ebből kéne látnom, de nem látom! - nem értettem az egészet. Csak pontok voltak nekem, meg számok, amikből nem láttam, hogyan lehet ez egy kör.
- Figyelj már ide jobban. - morogta a Jégember. - Fékezési csúcspont. - mutatott egy pöttyre a lapon. - Gázadás. - mutatott egy másik grafikonon belől egy foltra. - Ha a kettőt megnézed, mit látsz? - várakozva rám nézett.
- Pöttyöket. - tártam szét a kezem. - Én vezetni jöttem ide, nem grafikonokat nézegetni! - akadtam ki.
- Négymillió adatot közöl egy verseny alatt a kocsi a mérnökökkel. - mondta keményen. - Nem arra kértelek, hogy ezeket fogd fel! Annyi a dolgod, hogy tudj olvasni a telemetriából! - mérgesebben rábökött egy foltra megint. - Váltási pont. Kettesből Folyamatosan fel 6-osba. - húzta a tollat egy emelkedő részen. - Fékezési pont. - mutatott a fölötte lévő grafikonra.
- Váltok, fékezek. - bólintottam. - Ott a szimulátor, a tapasztalat. Minek ez a foltocskázás? - tényleg nem értettem minek van erre szükség.
- Zöldfülű! - csapta le az asztalra a tollat. - A 90-es évek óta nem csak a vezetésről szól ez a sport! Technika jócskán nőtt! - sikeresen felhúztam Kimit. Lecsúsztam kicsit a székbe. - Itt nem másodpercekért megy a harc, hanem ezredekért! Ez a Király Kategória! - vette egy mély levegőt és felkelt. - Gyere velem. - intett és kiment az ajtón. Felpattantam és utána siettem mielőtt megkapom az újabb fejmosást. Három irodával arrébb kopogott be az ajtón.
- Igen?! - szólt ki Virág az irodájából. Kimi egyből benyitott és bement. Én csak mentem utána, nem akartam még jobban feldühíteni.
- Kéne az archív részleg. - mondta Kimi. - Zöldfülű nem érti a telemetriát.
- És inkább megmutatod neki? - kérdezett vissza. Bólintás volt a válasz. Virág sóhajtva kelt fel és Kimi kezébe adott egy kulcsot.
- Másfél óra alatt végezzetek, mert dolgom lesz lent. - ismét bólintás volt a válasz.
Mikor Kimi kivonult az irodából Virág rám kacsintott. Sebastian szerencsés, az biztos.
Két emelettel feljebb álltunk meg. Egy hatalmas szobába voltunk tele volt minden szekrényekkel és egy nagy kivetítő is volt. Kimi keresgélt egy kicsit, majd a kezembe adott egy mappát és kiszedett belőle egy lapot. Elindította a felvételt és beállt mögém.
- Célegyenes. - mutatta a lapon. - Teljes gáz. - folyamatosan nőtt a grafikon meredeksége, még vissza nem ugrott. - Fék az első kanyarba. - mutatta a másik grafikont. Fokozatosan nőtt, majd megugrott és hírtelen le felé ment egészen a grafikon aljára. - Váltás, és gázadás. - mutogatta megint. Közben folyton a lapot néztem és a felvételt. Következő kanyarba már nem mutatta, már láttam magam is. A három grafikon együtt volt érthető. Ott ugrott az egyik ahol a másik felment, hiszen nem nyomja az ember egyszerre a gázt és a féket ugyan olyan erővel. Minden jelzés nélkül tudtam, mint csinál a felvételen a pilóta a kocsi. Mikor kezdi el nyomni a féket, mikor, és hogyan vált.
- Fontos, hogy ezeket az adatokat megértsd. - magyarázta. Sokkal kedvesebb volt a hangja. Megértőbb. - Így tudsz fejlődni. Így tudsz tizedeket nyerni, és azokkal akár egy futamot vagy egy időmérőt is meg lehet nyerni. - visszaadtam a mappát, de kaptam helyette egy másikat és egy újabb felvétel indult el. Koppantott a tollával amikor fékezni kezdett a pilóta. Így ment egy ideig a munka. Én figyeltem a grafikonokat és a felvételt ő pedig figyelt engem. Nem figyelt mikor kiszedte a fiókból a felvételeket meg a mappákat, találomra adta mindig oda. Az utolsónál észrevettem, hogy elrévedve nézni a felvételt. Megfeledkezett a koppintásokról is. Ugrottam egyet mikor Seb sétált be a képbe és kinyomta a felvételt.
- Érted a telemetriát már? - szegezte nekem a kérdést, de közbe Kimi felé tekingetett.
- Most már igen. - zavarban éreztem magam, így a mappát kezdtem el lapozgatni. Akkor jöttem rá mi lehetett Kimi baja. Felrémlett a kép mikor Virág mesélte, hogy Halie Smith Kimi párja volt. A mappa elején nagy betűkkel ez a név állt és az, hogy Bahrein. Rásandítottam a két férfira de Kimi maga elé nézett Seb pedig engem figyelt. Elvetet a kezemből a mappát és visszarakta a helyére.
Ebédszünet jött, így gyorsan leléptem Kimi engedélyével.
Mire vissza értem az ebédszünetből nem látszott semmi a Jégember arcán.
- Ül. - mutatott az asztala melletti székre. - Egész délután telemetriát fogsz nekem elemezni. - tolt elém egy vastag mappát. - Leírod mi az észrevételed, hol lehet javítani a körön, és oda írod melyik pálya az addig is tanulod a pályákat. - adta ki a feladatot és maga elé húzta a laptopját, és azon kezdett el pötyögni.
Nem viccelt, tényleg egész délután a telemetriát kellett elemeznem, ő pedig ellenőrizte. Teljesen, mint az iskolába. Nap végre zsongott a fejem, és nem vágytam másra, mint, hogy aludjak.
Sia!
VálaszTörlés:D Igazán nincs mit köszönnöd. =) Ezért tartasz tudod! ;):D Meg mer Imádlak :D
Hát a részről annyit, hogy NAGYOOOON JÓÓÓÓÓ :D
Szegény Leot nagyon megdolgoztatták... :D:D
Apró szépség hiba, hogy Tommi Seb személyedzője, és nem a csapat edzője, bár Kimi jó barátja is, így végülis edzheti Leot is. :D Csak gondoltam megjegyzem... :D
Most jön a buli... :D Alig várom!!! :D Nagyon csúnyán kész lesz a srác szerintem. :D
Siess a folytatással!!!! :D:D
pus
Goof
szóval a te órád is így van beállítva?:D
VálaszTörlésNagyon tetszett ahogy belevitted a pályabírói tudásodat a részbe:) Goof meg gondolom a telemetriás-mérnöki részeknél segített...egy szó mint száz nagyon jó lett:)
Nagyon durva Kimit pontos,precíz mérnökként elképzelni...xD a személyiségére hatással volt Virág:D:D
várom a folytatást,és remélem,hamarosan megtudjuk,ki a másik pilóta:)
puszi:Réka
Szia Réka!
VálaszTörlésIgen :D szégyen szemre így van beállítva, a frankfurti atomórához...idény elején beállítottam azóta úgy ketyeg :D vicces látni, amikor F1 van, hogy pont akkor nyitnak amikor az én órám vált :D
Gooff igen nagy segítséget nyújtott a telemetriás résznél... :D mert mint Leo én is hülye vagyok hozzá :D azzal a nagy különbséggel, hogy én nem versenyzek!
A pilóta kilétét úgy terveztem, a következő részben teszem közzé :D Remélem tetszeni fog!! :)
Puszi: Gicus