Racing Life 2

A napokban sok mindennel el voltam foglalva. Kiadták parancsba, hogy jövő héten a gyárba kell mennem, megnézni a fejlesztéseket, illetve egyeztetni a versenymérnökömmel. Vártam már az utazást, de előtte még elég sok feladat vár rám. Az egyik régi barátommal úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk Angliába, közel a gyárhoz. Az elkövetkezendő pár hónapba ott fogom tölteni az életem már előre, látom. De nem bánom, legalább jobban összeszokom a csapattal, és Kimivel egyaránt. Már Angliában vagyok Tonynál, együtt nézzük a neten a kiszemelt házakat, amikor felvillant az e-mailt jelző kis boríték a monitoron.

„Szia, Leo! Angliában vagy már? Arra gondoltunk, hogy eljöhetnél az évadnyitó vacsira. Bent tartjuk a gyárban, a nagy tárgyalóba este 8-kor. Ha van kedved írj. Mindenki megszeretne, már ismerni. Várom a leveled. Üdv. Virág, Seb, Kimi.”

- Ahhh…nincs kedvem elmenni… - motyogtam magamba.

- Ne húzd ki magad belőle Leo. – kezdte a kiselőadását Tony.

- Jó, jó…de mi lesz a lakás kereséssel?? – néztem rá kérdően a kanapén ülve, a laptoppal az ölembe.

- Majd én azt elintézem, beszélek egy két ingatlanos barátommal. Rendben?

- Hjó.. – sóhajtottam nehézkesen.

- Akkor fogd magad és írj vissza, hogy mész.

Nem kérdeztem semmit, nem is mondtam semmit, csak neki kezdtem pötyögni.

„Sziasztok! Jó rendben, ott leszek. A gyár előtt találkozzunk, olyan fél 8 környékén. Kiöltözős buli vagy elég a civil is? Addig is legyetek jók. Üdv. Leo”

Minden eshetőségre felkészülve, kikészítettem a fekete öltönyöm, illetve egy elegánsabb szövetnadrágot, egy inggel. Nem szeretem a feltűnősdit, a médiát meg főként nem. Remélem média mentes övezet lesz a gyár.

Míg Tony telefonált, addig én fürödtem, és próbáltam egy kicsit élhető fejet varázsolni magamnak. Lefárasztott az elmúlt pár nap, az állandó rohangálással, és szerződés aláírással egyaránt. Jövő héttől pedig a gyárban való tevékenykedéssel, de másrészt pedig valóra vált egy álmom, miszerint egy F1-es csapat tagja lehetek.

7 óra volt mire sikerült elkészülnöm. Mire már csak az öltözés volt hátra láttam meg az e-mailt a gépemen.

„Nem kiöltözős buli. De azért légy fess fiatalember!! ;) Virág, és a másik kettő”

Fogtam magam, és a magamra tekert törölközőt lecseréltem a szövetnadrágomra, és ingemre. Befújtam magam sprayvel és azonos parfümmel, és bekopogtam Tony szobájába.

- Olyan fáradtnak tűnsz Tesó. – mondta miközben kinyúltam az ágyán.

- Mert talán az is vagyok?! – válaszoltam neki grimasszal az arcomon.

- Nem nyávog, felkapja a kocsi kulcsot, és hajt a gyárba.

- Értettem Főnök! – pattantam fel és egy mosoly társaságában tisztelegtem, és gyors léptékkel elindultam az ajtóhoz.

- Na ne bolondozz!!! – röhögött rajtam.

Kimentem a ház elé, kikapcsoltam a riasztót a Mercedesbe, beültem, vettem egy nagy levegőt, és elindultam. Tudtam merre van a gyár, csak valahogy az első idegesség, hogy vajon ki hogyan fog viszonyulni hozzám. Állítólag a csapattársam is ott lesz.

A megbeszélt időpont után értem oda. Késtem 5 percet…

- Sziasztok! – vágódtam ki az autóból

- Szia Leo! – jött oda Virág és adott két puszit, Sebbel kezet fogtunk viszont Kimi elég csúnyán nézett rám.

- Késtél 5 percet Zöldfülű… - jegyezte meg hidegen

- Igen, a forgalom eléggé bedugult a belvárosba.

- Nem érdekel. Tanuld meg, hogy pontosnak kell lenned…Nem késhetsz egy másodpercet sem.

- Ajjjj Kimi ne legyél már ünneprontó…Csak egy vacsiról késett…nem egy boxki nyitról…

- De ha innen késik, akkor onnan is késhet.

- Fejezd már be Ice – morgott Seb

- Elnézést. Igazán nem akartam késni. - szabadkoztam

- Jó Leo semmi gond…Na gyere beljebb…menjünk mert már biztos várnak minket.

Bementünk a főbejáraton. Minden gyönyörű kék üveg volt, és azon a Red Bull logója volt. Egy kosztümös recepciós lány üdvözölt első körben.

- Szia! Üdvözöllek a Red Bullnál! Dorisnak hívnak. – és láttam rajta, hogy totál elolvadt tőlem. Nem értettem a reakcióját.

Ahogy beléptünk a nagy tárgyalóba, mindenki az ajtó felé nézett. Hirtelen zavarban is éreztem magam.

- Szervusz Leo! – lépett oda hozzám Christian.

- Szia … - nem tudtam hirtelen, hogy mit mondjak.

- Hát akkor Hölgyeim és Uraim, bemutatom Önöknek Leo Mansellt, a Red Bull új pilótáját!

Mindenki oda jött kezet rázni, és köszönteni. Milliószor elmondtam, hogy „Igen…az a Nigel Mansell fia vagyok” …. Kezdem utálni, hogy apukám világbajnok. Mindenki azt a teljesítményt fogja elvárni, amit ő nyújtott. De mi van ha kudarcot vallok. Meg vacsoráztunk, nagy nyugalomba. Egyik oldalamon Virág ült Sebbel a másik oldalamon Kimi ült. Néha összenézett Virággal, aki egy egy grimasszal vette rá a Jégembert, hogy viselkedjen jól. Ahogy végeztünk a vacsorával, én kimentem egy pohár pezsgővel az egyik ablakhoz, és gondolkoztam. Nem tudom mennyi időt tölthettem el odakint, de jött Virág.

- Szia! Mizujs? Hogy tetszik a ’buli’?

- Hello. Nem rossz. Aranyos volt tőletek, hogy meghívtatok.

- Mi nyomja a szíved Leo? – kérdezte miközben letelepedtünk az egyik lépcsőre.

- Hát…most őszinte legyek vagy hazudjak? – kérdeztem egy fél mosoly kíséretében.

- Hát…ha lehet válogatni én az elsőre szavaznék.

- Végülis nem sok minden bánt…de legfőképp az, hogy ezek az emberek, akik bent vannak, azt várják el tőlem, amit apu nyújtott évekkel ezelőtt. Azt, hogy világbajnok legyek. De mi van, ha nem jön össze?

- Figyelj Leo. Ezen ne rágódj. Ezek az emberek mind egy nagy cég nagy vezetői kevés aggyal. Ami azt jelenti, évi 2 rendezvényre elhívjuk őket, és ők elégedetten tekintenek a csapatra, mert benne van a pénzük. Itt senki nem fogja tőled elvárni, hogy első évben VB legyél. Persze lesznek eredmények, amiket szeretnénk látni, de az megint egy hosszadalmasabb idő.

- Meg a másik Kimi. Olyan hideg velem, elméletileg együtt kell majd dolgoznunk. Kicsit elszomorít a dolog, és kezdem magam alsóbb rendűnek érezni.

- Nem vagy az. Kiminek nehéz időszaka van most. Hallottál az 1 évvel ezelőtti halálos Monacói Nagydíjról. Halie Smith-ről?

- Igen. Hallottam.

- Halie volt Kimi akkori párja. Végig nézte a balesetet a monitorok mögül. Aznap békültek ki. Nemsoká évforduló lesz, így most még nehezebb a dolgod. Hidd el könnyen fogtok együtt dolgozni. A jövő héten például minden nap együtt lesztek és szokjátok egymás társaságát.

- Értem.

- Na ne búsulj, és gyere be. – simogatta meg a vállam Virág. – Jaaa…és úgy készülj, hogy nemsokára lelépünk….egy kicsit adunk a hangulatnak az egyik helyi ’vendéglátóipari egységben’

- Tehát kocsmázni megyünk? – csillant fel a szemem…

- Igen mondhatjuk így is – mosolygott rám kacéran Virág.

Ha nem lenne neki Seb, biztos bepróbálkoznék nála. Bár mit akarok, nincs 1 hete, hogy idekerültem, már barátnőzni akarok?! Áááhhh…esélytelen. Először a csapat, utána a szórakozás.

1 órát beszélgettünk még a vacsora után a nagyobb tulajokkal, de utána leléptünk. 4-esbe az egyik helyi – hogy Virág szavaival éljek – ’Vendéglátóipari egységbe’ amit stílusosan „PitLane”-nek hívtak.

- Szia Ted! – köszönt oda Kimi egy igazán kedvesnek kinéző középidős srácnak.

- Szia Jégember! Itt van ’Honey’… - jegyezte meg miközben egy poharat törölgetett

- Akkor meglátogatom a kedvenc kis pultos lányom! – mosolyogott igazán őszintén.

- Szia Ted! – köszönt Virág is – Bemutatom az új pilótát… Leo Mansell…

- Üdvözletem Fiatal Úr…Te annak a… - nem hagytam, hogy befejezze a mondatát

- Igen…annak a fia vagyok…pszt…nem akarom, hogy mindenki tudja.- kacsintottam oda neki

- Ohhh, ebbe a kocsmába csak a Red Bullosok járnak, és a Red Bullnál mindenki ismer mindenkit. Na de menjetek, mutasd be az Ifjú Titánt Honeynak…Ahogy hallom Kimi már fűzi! – fordult oda Virághoz.

Leültünk egy asztalhoz, és egy igazán dekoratív hölgy szolgált ki minket. Letette a poharakat elénk, én pedig nem tudom, hogyan de nagyon megakadt a tekintetem rajta. Mellettem Kimi ült, kaptam egy tockost amit, én csak mosolyogva dörzsölgettem a tarkómon.

- Vedd le róla a szemed Zöldfülű. Ő az enyém! – majd rá vigyorgott Virágra.

Én csak teli vigyorral mosolyogtam. Nem szóltam inkább semmit.

- Mit iszunk? – emeltem meg a poharam

- Neeeeee szagolj beleeeee!!! – kezdett el Virág hangosan kiabálni

- Miért? – és mint a jó gyerek beleszagoltam a pohárba – Jéééééézusom ez tiszta alkohol??

- Nem Zöldfülű…ez kérlek Finn Vodka. Mit vártál Cherryt? Még Virág sem ivott mellettem Cherryt…

- Deeehogynem Kimi…egy nagyon jól sikerült buli közben egyszer sikerült!

- Igen mert részeg voltál, és már vodka sem volt. Pfúúú ott mocskosul beittunk. Ugye Seb?

- Ne emlegesd. Attól az estétől mai napi hányingerem van. – majd láttam az arcán, hogy az az este elég mély nyomokat hagyhatott benne.

- Mennyire vagy bulizós Leo, ha már itt tartunk?

- Hát nem vagyok semmi rossznak az elrontója! – mosolyogtam miközben próbáltam a vacsit lent tartani, a vodka szagától.

- Na akkor lehet a Triumvirátus egy taggal bővült? – mosolygott teli vigyorral.

- Majd meglátjuk. Avassuk be Kimi. Nem hagyhatja ki élete legjobb piálást!

- De autóval vagyok. Nem akarok inni annyit. – próbáltam szabadkozni.

- Jó akkor majd a gyárba alszunk! – mondta Seb – STOPP A SZIMULÁTOR!!! – és röhögött.

- Persze, hogy megint véletlen elindítsd, és a végén összehányj mindent…nem…aki józanabb lesz övé lesz a szimulátor. – szögezte le Virág

- Tehát akkor Kimi és Te kizárva Szivem? – kérdezte Seb kicsit élcelődve

- Bunkó! – nyújtotta a nyelvét Virág

Valahogy éreztem, hogy ha akarnék, se tudnék most már szabadulni. Kezdtem feloldódni, egyre több poénon röhögtünk együtt, és egyre többet ittunk.

Megszólalt a kedvenc számom a Hardcore Superstar – We don’t celebrate Sundays és megfelelő alkohol szintet elérve próbálom megmutatni az énekhangom. Mit ne mondjak, jól éreztem magam.

Sokat ittunk ezt megtudtuk állapítani másnap, mert mindenki ki volt ütve, kivétel Kimi. Nekem hasogatott a fejem amikor felébredtem, és éreztem, hogy marja valami a gyomrom. Igen lehet, hogy azt a Whyski Colát nem kellett volna meginni….

- Na mi van Mulyák? Éltek még? – kérdezte Kimi miközben mindenkit felrázott az irodába.

- Hagyjáááááál aludni! – nyöszörögte Seb valamilyen telemetriára feküdve

Virág a kanapén aludt én háttal a kanapénak dőlve, és persze Kimi egy fotelba.

- Virág…figyelj csak – mondta Kimi – Ennek a Zöldfülűnek is be kell ám szerezni, valami kanapét…a héten még piálunk.

- Majd elintézem Guillal…kitalálok valamit.

- Fogd a szexuális életedre – nyöszögte Seb az asztalról.

Válasz csak egy párna dobás volt ami elég szépen fejbe kólintotta Sebet…

- Áúú…

- Ez jár az árulóknak!!! – röhögött Virág…

Majd Kimi egy pohár vizet töltve, oda ment Virághoz és a nyakába locsolta.

- Ez meg annak aki dobál! – és elkezdett rohanni

- Te is áruló vagy…pfúj! – és felpattant. – Na mindenki haza felé…van 15 percem rendbe szedni a szobát, és magam, hogy Guill csak egy kicsit gyanakodjon!! Söprés!!!

Mindenki összeszedte magát, és elindult haza.

- Haza vigyek esetleg valakit? – ajánlottam fel az autó mellett állva.

- Áááhh…én itt lakok a szomszédba – mondta Seb

- Én meg nem ülök be Zöldfülűek mellé így én is Sebnél pihenek…

- Rendben…akkor gondolom senki nem akarja látni a bőrüléseket! – mosolyra húztam a szám

- Váááááááá limitált szériás kiadás? Jééézus mutaasd!! – rohant oda Seb…

- Ááááhh te a szomszédban laksz…- röhögtem

- Áruló… - morogta Kimi

Nagy nehezen miután mindenki kigyönyörködte magát haza indultam. Többnek éreztem az utat mint fél óra. Ahogy haza értem, letusoltam, és már feküdtem is el az ágyamon mert olyan voltam mint akit fejbe csaptak.