Racing Life 1

Kora reggel már készen álltam életem első igazi Forma 1-es tesztjére. Egyedül édesapám kísért el. Nem akartam, hogy más is ott legyen. Koncentrálnom kellett. Minden erőm összeszedni, hogy 120%-on tudjak teljesíteni-. Rajtam kívűl még másik 2 srác kéz tördelve várta az eseményt.

Leo Mansell vagyok, és ez az én történetem!

Édesapám Nigel Mansell, Forma 1-es világbajnok.

- Készen állsz? – kérdezte tőlem elégedett arccal

- Nem hiszem, de ha már itt vagyok…majd lesz valahogy.

Eddig a Le Mans Seriesben versenyeztem. Verseny rutin ide vagy oda…most egy picit félek. Ez nem egy LMP2-es járgány, ez egy Forma 1-es csoda!

- Jó reggelt Nigel! – rázott kezet a csapatfőnökömön…vagyis inkább jobban mondva a leendő csapatfőnököm apukámmal.

Mögötte a 2x-es világbajnok Räikönnen és az RBR régi sztármérnöke Virág Norton.

- Akkor lássunk neki! – nézett Virág egy alacsonyabb termetű szerelőre. – Sziasztok! Üdv Jerezben, a téli tesztek helyszínén. Virág Norton vagyok a Red Bull egyik régi mérnöke és engem kérte fel arra, hogy válasszak ki 1 embert közületek, aki elbír az autóval. Bemutatnám nektek Christian Hornert, a Red Bull csapatfőnökét, a leendő pilóta versenymérnökét Kimi Räikönnent, a vezető szerelőt Brian Briscoe-t, és a csapat tervező zsenijét Adrian Neweyt. Mindenkit üdvözlünk a Red Bull világában. Akkor egy kis névsorolvasás. Martin?

- Jelen! – szólt a magasabbik barna hajú srác

- Alexander?

- Jelen! – ő egy alacsonyabb szőke hajú srác volt, nem sokkal lehetett fiatalabb nálam.

- Leo?

- Jelen! – szólaltam meg én is.

Nem ismertem a két srácot ami nem zárja ki azt, hogy nem tehetségesebbek, mint én. „Sose becsüld le az ellenséged” mondogatta sokat édesapám.

- A 2008-as Red Bullal fogtok tesztelni, az elkövetkezendő napokban. Emellett végig folyamatos orvosi ellenőrzéseken vesztek majd részt. – mondta Newey. – Akkor lássunk hozzá.

Az első alkalommal Kimi ült a volánhoz, hogy megmutassa, mit hogyan kell csinálni.

- A lényege a kormányon lévő gombok 90%-át ne használjátok, a maradék 10%-ot meg csak okosan. – jegyezte meg fanyar humorral – Most menni fogok egy kört, figylejetek mert csak egyszer mutatom meg!

Mindenki feszült figyelemmel várta, a bemutatót.

- Brian! Érme, így nézd az időt…

- Rendben! De nem takarítok utánad Jégember!

Mi beálltunk a monitorok mögé és csak figyeltünk. Eldobott 3 érmét a pálya különböző szakaszain, és ment tovább.

- Mit csinál? – kérdeztem érdeklődve.

- Ez az érme trükk. Akkor csinálta, anno amikor fel volt spanolva. És most is fel van spanolva.

Megtett egy bemelegítő kört, majd elkezdte a mért körét.

- Ezt a hülye is meg tudja csinálni! Nem nagy kunszt összeszedni az érméket első kerékkel. – mondta Martin

- Igen, ez tény…de ő a hátsóval csinálja mindezt meg!

- Olyan nincs! – állította már mind a két srác a hátam mögött.

- De lehetséges – jegyeztem meg halkan – Ha a helyes féktávot elhagyja egy autónyival, és ott erőteljesen fékez és csúsztatja az autót, meg lehet csinálni tetemesebb tized veszteség nélkül is. Ez a pálya alapból dinamikus pálya, nem fék gyilkos.

Mindenki engem nézett. Virág csak hümmögött.

- Na jól van apuci pici fia. Nem kell az okoskodás. – hurrogott le Martin

Már vettem a levegőt, hogy visszaszólok, de Virág megelőzött.

- Ha jobban tudod, miért nem te mondtad Martin? Ez amúgy sem okoskodás volt, hanem csak felvázolta Leo, hogyan csinálná ő.

Közben véget ért Kimi köre, és beállt a box utcába. Felemelték a kerekeit a gumi felületén csak 2 érme volt.

- Csak 2 a 3-ból… - jegyezte meg elégedett fejjel Alexander

- Hát öregszem…ez van! – mondta Kimi hamiskás mosollyal az arcán

Megforgatták a kereket és az alján volt a harmadik.

- Hmmm…meg volt neki.

- Igen meg volt neki mind a három. Most már nyugodt.

Miután megnéztük a teljesítményt és kielemezték nekünk a telemetriát (hogy ezt is tanuljuk), mentünk egy gyors vérnyomásmérésre.

- Na, ki szeretné kezdeni? – tette fel a kérdést Virág mosolyogva.

Senki, nem mert jelentkezni, míg én egy erős pillanatomba azt mondtam:

- Kezdem én. – nem mondhatom magamról itt, hogy meggondolt lettem volna.

Beültem az autóba, becsatoltak, beindították és gurultam is. Tekintettel voltak a Le Mans-i pályafutásomra, azonnal a fülemre is szóltak, de nem elég korán.

- Érzékenyebbek a fékek, mint egy LMP2-es járműbe.

De ez már túl késő volt, és csináltam egy 360 fokos forgást a pályaközepén. Úgy éreztem magam, mint egy torreádor. Minden kanyarban küzdöttem az autóval. Úgy éreztem, hogy soha nem fogom tudni kezelni. Nem úgy reagáltam le a dolgokat, mint ahogy kellett volna. Majd feladtam, és beszóltam rádión.

- Nem mehetnék vissza a boxutcába? Képtelen vagyok vezetni ezt a járgányt.

- Nem…ne gyere vissza…próbáld meg ’betörni’… - ekkor már Kimi hangját hallottam Newey helyett.

- Figyelj Leo. Nagyon jól csinálod! De próbálj puhábban bánni vele. Mintha a barátnőd lenne az autó nem pedig a munkaeszközöd. Próbáld meg vele éreztetni, hogy azt csinál, amit akar, de te mondod meg hogy hogyan. Érted mire gondolok?!

- Igen értem. Megpróbálom.

A következő 10 kör még mindig a küzdést jelentette számomra. Küzdeni az autóval. Már néha voltak jó pillanataink, amikor úgy éreztem, hogy én vagyok a főnök, de ő erre totálisan rácáfolt, és újra kitört.

- Ezért nevezte Sebi ezt az autót Cafkának…mert néha engedetlen. De jó úton jársz! – hallottam meg Virág hangját is.

Majd eljött egy pillanat, amikor már teljesen ura voltam az autónak. Finoman ment, mintha betörtem volna. Azt csinálta, és úgy ahogy én azt elképzeltem. Ezek után már minden rendben volt vele. Megtettem másik 10 kört a már teljesen bejáratott autóval…már olyan volt, mintha már ezer éve ezt vezettem volna.

Kiszálltam, és oda mentem a boxfalhoz.

- Na? – kérdeztem megelégedetten.

- Leo…figyelj ebben a kanyarba következőleg veheted szűkebbre a dolgot. Túl sokat engedsz ki. Próbálj mindig az ideális íven autózni ami fel van gumizva. Amúgy elsőnek nem is olyan rossz.

- Na majd akkor megmutatom én! – hördült fel Martin. – Majd meglátod apuci pici fia, hogy milyen fából faragták az igazi autóversenyzőt!

Ezt a bemutatót azonnal úgy kezdte, hogy majdnem lefejelte az autó orrát…Rossz helyre lépett…Hát mit ne mondjak vidám pillanatok voltak.

- Ez csak a kezdet! – mordult meg.

- Ha ez a kezdet kíváncsi leszek a végkifejlettre is! – mondta már röhögve Virág.

Épp, hogy kigurult az első féktávon erőszakosan állt a fékre amit azt jelentette, hogy megpördült. Az elsődleges szabály, egy versenyautónál, hogy csak akkor adunk gázt, ha a kormány már egyenesben áll, másként elkerülhetetlenné teszünk egy frontális ütközést. Ez a szabály az amit Martin nem vett figyelembe. Abban a pillanatban, közel 150-160-al csapódott a falba és törte rommá a már betört autót. Nem tudom, hogy kinek a szíve, Adrian-é vagy az enyém fájdult meg jobban.

- Na ennyit a végkifejlettről, és a nagy arcról… - fordult el Kimi a monitor elől.

Az elkövetkezendő pár napban kihívtak hozzánk egy két versenyzőt, hogy gyakoroljunk velük. Versenyhelyzeteket, előzéseket és egyéb fortélyokat.

A harmadik nap pedig eljött a döntés ideje. Mindenki tűkön ült. Nem tudtuk, hogy az inkább visszafogott de határozott vezetési stílus, az agresszív vezetési stílus, vagy épp a nyugodt de megfontolt vezetési stílust keresik. Akár honnan néztük mindenkinek volt esélye. Kinek mi a gyengesége vagy épp erőssége. Egy vacsora keretein belül ismertették velünk a döntést.

- Hát mit ne mondjak nem volt egyszerű. – kezdte Christian Horner – Mindenképp egy fiatal pilótát szeretnénk beültetni az autónkba. Aki nem utolsó sorban tehetséges. Vannak dolgok, amiket nem mondtunk el. Amint észrevehettétek egy ember mindig ott loholt a nyakatokba, aki próbált titeket irányítani. Virág, Kimi, és Én még az elején kiszemeltünk magunknak egy embert. Virág, Leot választotta, Kimi Martint és Én Alexandert.

- Mindenki próbálta a tudást ami a hatalmában van átadni nektek. Voltak olyanok akik hallgattak ezekre, és voltak olyanok akik képtelenek voltak felfogni a dolgokat – itt erőteljesen Martinra szegeződött a tekintete Neweynak.

- Végül ma délután meghoztuk a döntésünket… - mondta Virág – Kimi! Mond ki te…úgyis a te pilótád lesz…csak mi alkalmazzuk.

- Hmmm köszönöm Virág. Tehát az a lényeg, hogy ember nagyon megragadta a képzeletünket, és látjuk benne a tehetséget. Persze mindez nem azt jelenti, hogy a többiek tehetségtelenek…csak nincs bennük meg az a plusz amit én elvárok a pilótámtól. Tehát úgy döntöttünk, hogy Leo Mansell lesz a Red Bull Racing új pilótája! Gratulálok Leo!

Nem tudtam mit szólni. Csak ültem ott és mosolyogtam. Nem is tudtam, hogy mit is szóljak. Mindenki oda jött gratulálni, meg kezet fogni. Majd csak annyira voltam képes, hogy egyek.

Késő estig ünnepeltük a csapattal, azt, hogy én lettem az új Red Bull pilóta. El sem hittem volna, hogy Virág, Sebastian és Kimi ennyire tudnak bulizni. Komolyan úgy néztek ki mint egy triumvirátus!

Jó érzéssel töltött el a tudat, hogy én is tagja lehetek ennek a csapatnak!