Racing Life 10

{ London, Leo }

Kabát, sapka, kocsi kulcs és már indulhatok is. Ági gépe körülbelül 40 perc múlva landol Loutonban. Legalább fél óra mire innen oda érek autóval. Bár van időm így is, mert mire Chek out-ol az még legalább fél óra…de ki tudja, kimegyek hamarabb landolásra.

Az ünnepek hamar elérkeztek. Ágival időközben összejöttünk, így mind a ketten ingáztunk London és Budapest között. A Karácsony második felét itt, Londonba töltöttük. Majd csak Szilveszterre megyünk át az én lakásomba, amit ugye a Milton Keynes-ben vettem még mikor felvettek a Red Bullhoz. Minden nagyon jól működött a kapcsolatunkban. A téli szünet idején Ági a jövő évet tervezte, míg én a jövő évi autóval foglalkoztam. Mióta rendben van a magánéletem azóta, a pályán is jobban érzem magam.

Ahogy megérkeztem a reptérre, feltettem a napszemüvegem és bementem a terminálba. Láttam, hogy a budapesti járat épp akkor készült a leszálláshoz. Tudtam, hogy most már csak percek választanak el Ágitól. 15-20 percet várhattam, amikor megláttam Ágit kilépni az ajtón. Maga után a jól megszokott kék bőröndöt húzta.

- Szija! – öleltem meg és adtam a szájára egy puszit

- Szia! Mi a helyzet?

- Semmi extra. Apukámék már nagyon megszeretnének, téged ismerni. – mosolyogtam, ahogy mentünk ki a terminálból – vagyis, inkább anyukám. Apu egy külön téma ilyen ügyben. – húztam el a szám.

Betettem a csomagját a csomagtartóba, kinyitottam neki az ajtót és már indultunk is. Apukám Fordjával mentem érte, hogy ne nagyon keltsek feltűnést, illetve az én autóm Milton Kneys-be a lakás előtt állt.

Útközben nagyban mesélt az otthon töltött Karácsony első napját. Boldogan mesélte, hogy hosszú idő után otthon lehetett. Fél óra múlva már a ház előtt álltunk meg…Idegesen nyitotta le a napellenzőt. A kis tükörben megigazította a sminkjét, és már mentünk is. Kiszálltunk az autóból, kinyitottam neki a kaput. A bejárónk egy kicsit meredek volt, amin ő még magassarkúban is ügyesen, belém kapaszkodva lecsúszkált.

- Héhé…ne menj tovább…itt bemegyünk! – fogtam a kezét és a fák között kialakított járdára segítettem.

- Uhh…ennél meredekebb bejáró nem ment volna mi?! – mondta nevetve

Ahogy beléptünk a lakásba két oldalt az előszobában a cseresznyefa szekrények sorakoztak beépítve.

- Tessék, adok papucsot, hogy nehogy felfázz, a kabátod pedig ide teszem! – majd betettem az enyém mellé az övét is. – Gyere, bemutatlak a szüleimnek.

- Rendben! – suttogta.

Kicsit kezdtem ideges lenni édesapám reakciójától, de megpróbáltam leplezni, ami mint utóbb kiderült nem igazán sikerült jól.

- Valami baj van? – kérdezte, ahogy belelépett a papucsba.

- Nem semmi! Minden rendben van! – majd oda mentem hozzá megöleltem és adtam egy csókot.

Ahogy elváltak ajkaink még néztem egy picit, majd háttal mindennek megszólaltam.

- Haza értünk! – majd a kezem a derekára tettem és elindultunk befelé.

A nappaliban volt szemben a TV, jobb oldalt egy bárpult, ülőgarnitúra és kandalló. Az egész barna csempével volt burkolva. A falak vörösesek voltak. Ízlésesen passzolt a berendezéshez. Jobbra a konyha volt, ahol édesanyám már a karácsonyi ebédet csinálta. Egy másik beugróba az egyik mosdónk a másik ajtó pedig a régi gyerekszobámat rejtette. Még mindig kint vannak a plakátok Ayrton Sennáról, illetve egy hatalmas nagy lap, amin édesapám bajnoki autójának terve szerepelt.

- Anyu!!

- Szia Kisfiam! – majd adott két puszit – Mindjárt kész az ebéd!

- Anyu először is szeretném bemutatni Ágit!

- Szervusz, Ada Gender – nyújtott kezet édesanyám – Greg és Leo édesanyja vagyok.

- Jó napot, Ágnes Frewin!

- Leo, szólsz Gregnek hogy jöjjön? Édesapád, a dolgozó szobájában van! – nézett rám anyukám jelentőségteljesen.

- Értem Anyu, persze. Megyünk apuhoz is, és szólok Gregnek is!

Apukám dolgozószobája a nappaliból nyílt. Egy kis kuckó, hogy mindig tudjon dolgozni az épp aktuális projekteken. Bekopogtam hozzá, majd benyitottam

- Várj egy pillanatot, jöttek hozzám!

- Szia Apu! Ki jössz egy picit?

- Persze, mond? – majd felállt a gép elől, és már lépett is ki a szobából.

- Apa, bemutatom neked Ágit, a barátnőmet!

- Jó napot kívánok Kisasszony! Nigel Mansell! – és ő is kezet nyújtott

- Jó napot kívánok, Ágnes Frewin!

- Örülök, hogy itt van de most visszamegyek dolgozni. Érezze magát jól nálunk!

Greg és a barátnője a lakás felső részében lakott, egy totál elszeparált lakrészben. Kaputelefonnal felcsöngettem, és már hallottam, hogy nyílik az ajtó.

- Sziasztok! – köszöntek mind a ketten.

- Szia Bátyó! – majd kezet fogtunk és átkarolta a nyakam fél kézzel. – Bemutatom neked Ágit, a barátnőmet!

- Ohh, hello! Üdv a családban! Meddig leszel?

- Szia! Ágnes Frewin. Nem tudom, majd meglátjuk, hogy alakul a dolog. Ez Leon múlik. – majd a kezét a derekamra tette…

Miután mindenkivel meg volt a család bemutató, behoztam a bőröndjét az autóból, és betettem az én szobámba. Fél óra alatt, megmutogattam a kupáim ami egy vitrinbe volt eltéve. A Le Mans Series-es emlékeim. Csavar darabokat, kocsi alkatrészeket. Mielőtt végeztem volna a bemutatóval, anyukám kopogott be.

- Kész az ebéd! Gyertek!

Mindenki az asztalnál ült amikor elkezdődött amikor rettegésem tárgya felmerült.

- És Ági – mondta apukám – Te mivel is foglalkozol pontosan?

- A Hungaroringen dolgozom mint sportbíró és Versenyirányítás olykor.

- Értem. És hol szeretsz jobban lenni? Toronyban vagy poszton?

- Nekem végülis mindegy. De poszton sokkal élvezhetőbbek a versenyek! – mondta miközben evett – Amúgy nagyon finom az ebéd! – jegyezte meg anyukámnak

- Köszönöm szépen! Családi recept! Reméltem, hogy ízleni fog! – mondta anyukám

- Nem értem, hogy egy ilyen lány, mint Te…miért vonzódik az autóversenyekhez ennyire…Vagy esetleg valami hátsó szándéka lenne?

- Nem értem, miért kizáró ok, hogy lány vagyok. Ott van Danica Patrik. Ő is nő, mégis sikeres az autóversenyzésben. Az, hogy az átlag, a pilóták fizetésére pályázik, az egy dolog…én nem az a kategória vagyok. Gondolom most, Leora és rám célzott, hogy kihasználni akarom a fiát. Nem vagyok rászorulva ilyesmikre. És ha most megbocsátanak én befejeztem a vacsorát.

Mindenki meglepődve ült az asztalnál.

- Apa, ez undorító volt!- majd feltettem a szalvétát az asztalra és Ági után mentem.

Bent ült a szobámba, és a laptopján szöszmötölt valamit.

- Apukád szó szerint egy kurvának néz…. – közölte hidegen miközben mélyen révedt a laptopjába.

- Nem Édesem, csak nem épp, olyan a modora mint általában egy normális embernek.

- Mindegy, nem nagyon izgat…csak rosszul esett.

- Elhiszem! – majd odabújtam hozzá, és adtam neki egy puszit. – Visszajössz?

- Talán…

- Nah…gyere. Ha gondolod és zavar édesapám jelenléte hamarabb is mehetünk Milton Kynesbe.

- Majd ezt később beszéljük meg jó? – nézett rám a nagy szemeivel.

- Rendben. – adtam neki egy puszit, és már mentünk is vissza.

Leültünk az asztalhoz és édesapámat néztem…

- Elnézést szeretnék kérni a helytelen viselkedésemért. – mondta a tányérját nézve.

- Semmi probléma – mondta Ági mosolyogva.

Tudtam, hogy nem őszinte a mosolya, de legalább felül tud kerekedni a női hiúságán. Desszert evés közben Ági telefonja szólalt meg.

- Elnézést kérek, ezt fel kell vennem!

- Semmi gond – mondta édesanyám.

Pár perc erejéig telefonálhatott, Ági amikor visszatért.

- Leo kérhetek egy tollat kérlek?

- Persze! – majd felírt egy szalvétára egy időpontot, és eltette a zsebébe.

Nem kérdeztem tőle, hogy mi az, úgy gondoltam majd elmondja. Miután végeztünk az ebéddel, átadtam neki az ajándékomat.

- Hát eljött ez a pillanat is. Ezzel szeretnék boldog karácsonyt kívánni. – majd a kezébe nyomtam egy borítékot.

- Ahh…nem kellett volna. Tudod…nem szeretem az ajándékokat…

- Tudom tudom…de akkor is. A Karácsony az Karácsony…szóval bontsd ki kérlek! Nem nagy ajándék, de remélem tetszeni fog…. – majd elkezdte kibontani a borítékot.

A borítékba egy Seychelles szigeteki utazás rejlett. Február 14-re foglalva, két személyre.

- Remélem jó az időpont! – mondta miközben azt láttam Ági szája tátva maradt

Nem mondott semmit, csak a könnyeivel küszködve a nyakamba borult, és szipogott. Átkaroltam és arra gondoltam, hogy mennyire örülök, hogy velem van, és nem egy átlagos lány a sok közül. Van személyisége, komolyan veszi az életét és a munkáját.

- Köszönöm szépen! Szeretlek! – és remegő ajkakkal csókolt meg.

- Én is szeretlek! – és szorosan magamhoz öleltem.

Anyukám szemébe, ahogy rá néztem megcsillantak a könnyeim. Greg pedig csak sunyin mosolygott. Miután mindenki gratulált az utazáshoz, visszavonultunk a szobámba.

- Ki hívott a desszert közben?

- Áhh…csak munka. Nem olyan fontos, hogy erről beszéljünk. – majd velem szembe ült az ágyon.

- Ági…ha munka akkor az neked elég sokat jelent. Biztos nem mondod el?

- Leo…majd megtudod egyszer. Legyen annyi elég, hogy holnap 1-re kell mennem. Rendben? – mosolygott rám aranyosan és oda bújt hozzám.

- Rendben…nem makacskodom. – és a hátát cirógattam.

Szorosan hozzám bújt. Elkezdtünk csókolózni, és már nem is tudom, hogy de már csak egy alsó nadrágban, ő pedig bugyiba, és melltartóba feküdt mellettem. Végig simítottam a tökéletes testét. Mohón estem neki, hisz már hiányzott az érintése is. Rám mászott lovagló ülésbe, és így folytattuk tovább azt, amit elkezdtünk. A melltartójával bíbelődtem mikor ő belemosolygott a csókunkba és egy mozdulattal kikapcsolta fél kézzel. A hátára fordítottam és gyengéden el kezdtem csókolgatni a testét. Mikor elértem a leggyengébb pontját, hangos sóhajokkal nyugtázta, hogy amit csinálok az neki nagyon is jól esik. Miután elértem a célom, felé hajoltam, és óvatosan belé hatoltam. Imádtam ezt az érzést. Szavak nélkül tudtuk, hogy mi jó a másiknak. Másfél órán keresztül kínoztuk egymást, mikor éreztem, hogy egyre jobban összehúzza a testét a gyönyör. Nekem se kellett több és kéjes hörgésbe fojtva élveztem el. Pihegve feküdtünk egymás mellett.

- Nagyon szeretlek! – suttogtam a fülébe.

- Én is nagyon szeretlek! – mondta miközben a mellkasomra feküdt.

Este a szüleim nem voltak otthon, úgyhogy sikerült ismét kettesben maradnunk. Csak ültünk a nappaliba, a karácsonyfát nézve, és borozgattunk, beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Egyre jobban kezdtem megszeretni. Este hamar lefeküdtünk aludni. Ági fáradt volt, illetve én sem voltam a toppon.

Másnap reggel én keltem hamarabb. Óvatosan kimásztam Ági mellől az ágyból, kimentem a konyhába és feltettem egy adag kávét főni. Greg épp akkor botorkált le az emeletről.

- Te mióta iszol kávét? – kérdezte meglepődötten

- Utálom a kávét tudod jól, viszont Ági szereti, így a reggeli mellé csinálom neki.

- Nagyon sok mindent megteszel ezért a lányért. Összeilletek. Okos, szép, és még az autósportért sem húzza a száját…Gratulálok Leo!

- Köszi! – majd kaptam egy testvéri ölelést.

Ági olyan 10 környékén ébredt fel. 1-re ment valahova megbeszélésre. Mikor felkelt, láttam rajta, hogy kipihente magát.

- Jó reggelt! – jött oda hozzám egy puszira.

- Jó reggelt! – majd átkaroltam, és adtam egy puszit a szájára. – Csináltam neked rántottát, illetve van kávé is.

- Ohhh köszönöm szépen! – motyogta, még elég kómás volt. – Lassan viszont indulnom kellene. El kérhetem az autódat Leo?

- Őőő az én autóm most Milton Keynesben van. De várj…Greg, kölcsön adod a Mitchut Áginak?

- Persze, slusszkulcs a helyén!

Miután mind a ketten megreggeliztünk, elkezdődött a versenyfutás az idővel. Ági a bőröndjéből elővarázsolt egy fehér szoknya kosztümöt és egy fehér magasszárú csizmát ami illett hozzá. Egy kis hajigazítás, egy pici smink, és már mehetett is.

- Nagyon jól nézel ki Édes! – mondtam miközben átkaroltam.

- Köszönöm, viszont most indulok is mert el fogok késni! Szeretlek!

- Én is szeretlek! Sok sikert, bár nem tudom mihez, de sok sikert! – majd adtam egy csókot a szájára. – Vigyázz magadra!

- Rendben. – majd becsukta maga mögött az ajtót.

Miközben pakolásztam, bátyám jött le hozzám.

- Nem hiszem el, hogy nem furdal a kíváncsiság, hogy hova ment.

- De igen…de majd megtudom. Tudom, most nyuszinak nézel, de nem fogok utána nyomozni.

- Hjó csak megkérdeztem. Segítsek valamit?

- Nem kell, elboldogulok.

A pakolás végeztével elkezdtem ledolgozni a bűneim amit Karácsonykor sikerült vétenem a diétám során. Folytattam az edzés tervet, amit Tommi állított még össze amikor Milton Keynesbe voltam. Nehezemre esett, nem felvenni a telefont, és megkérdezni Ágit, hogy mit csinál és hogy hol van, de megfogadtam nem kíváncsiskodom. Nem tudtam végig a dolgomra figyelni mert mindig ő járt a fejembe. Büszke voltam arra, hogy ilyen barátnőm lehet mint ő.

*

{Milton Keynes, Ági }

Leo úgy tudja, hogy én még Budapesten vagyok. A Karácsonykor tartott állás megbeszélés a Red Bull-nál volt. Sportszakmai stábhoz kerestek embert, aki segíti a mérnökök, és a csapatvezetés munkáját. Rám esett a választásuk. Félig meddig felhagyok a pályákon való versenyirányítási poszttal, és helyette itt fogok tevékenykedni.

Az irodámban ültem és épp az idei szabályzatot néztem át, mellettem egy üveg pezsgővel a névnapom alkalmából. Mikor kopogás törte meg a szabálytanulmányozást.

- Igen! – tettem félre az idei szabályokat és bele kortyoltam a pezsgőmbe „Boldog Névnapot magamnak” fanyalodtam el egy kicsit.

- Szia Ági! – lépett be Virág – Minden rendben? Ahogy hallottam 2 napja ki sem léptél az ajtódon. Nem szeretjük Guillel a konkurenciát! – mosolygott közben.

- Foglalj helyet! – mutattam a kanapéra. – Hogy minden rendben van e azt nehezen mondhatom. Nem állok életem magaslatán. Attól függetlenül, hogy itt van Leo, néha annyira egyedül érzem magam. – ültem le mellé a kanapéra

- Akinek autóversenyző barátja van, annál ez normális. Sosincsenek ott, amikor kellenének. Seb is ilyen, bár én már hozzászoktam 2 év alatt, hogy mindig csak magamra számíthatok.

- Meg, hogy egyedül ünneplem a névnapom, meg ilyenek, totál kiborítanak. Miért? Komolyan kezdem úgy érezni magam, mintha nyűg lennék a nyakán.

- Beszéltél erről Leoval? – kérdezte miközben maga alá húzta a jobb lábát, és megtámasztotta a fejét a kezével

- Nem…totál úgy érzem, hogy szerelmes és semmi nem lendítheti le a rózsaszín felhőről. Komolyan Virág…Örlődöm…Nem tudom, hogy mondjam el neki. Alig foglalkozik velem, én pedig szeretnék a közelébe lenni. De nagyon elszállt vele a ló…valakinek helyre kellene billentenie…

- Erről viszont muszáj beszélned vele…A kapcsolatotok rá mehet erre a dologra. Majd beszélek Kimivel hogy hasson oda egy kicsit Leora. Most viszont mennem kell, mert lassan megbeszélés. A fiúk már megérkeztek. Ott lesznek a tárgyaláson.

*

A tárgyalás közepén jött az én hatásköröm. Leo szemébe a meglepődöttség, és a csalódás látszott. Végig szemeztünk, nem tudott a szemembe nézni. Valahogy éreztem, hogy ebből még ’otthon’ balhé lesz.

- A sportszakmai segítő posztra Ágnes Frewint vettük fel. Az ő kezében fognak összefutni a költségvetési csoport és a sportszakmai stáb dolgai. Nem volt könnyű megszerezni a csapatnak, mint munkaerőt, de amint látjátok itt van és velünk fog tevékenykedni minimum 2 évig. Ági, légyszives egy kis betekintőt tartani az ez évi konstrukcióról.

- Köszöntök én is mindenkit a megbeszélésen. Engem ért a megtiszteltetés miszerint a Red Bull csapat sportszakmai referense legyek. Én ellenőrzöm a költségvetés felhasználását majd és a szabályok tisztázása is az én feladatom lesz az FIA-val. Az idei első negyed évi támogatói díjait megkapva, újabb aerodinamikai eszközökre fordítottuk, illetve új szimulátort szereztünk be, ami még élet hűbben adja vissza a pályákat. A többiről majd a tesztek után szeretnék beszélni. Christian… - majd visszaültem a helyemre.

- Köszönöm szépen. Ezzel így szeretnék további szép napot kívánni mindenkinek!

Miután vége volt az értekezletnek, még beugrottam Virágékkal ebédelni aztán vissza indultam az irodámba. Épp Leot akartam hívni, hogy merre van amikor benyitottam az irodámba és Leo az asztalnak támaszkodva fogta a telefonját és nézett rám.

- Hello! – köszönt hidegen.

- Szia! Miújság? – mentem oda hozzá egy ölelésre, de ehelyett eltolt magától.

- Semmi. Miért nem tudtad megmondani? Így bízzak benned ezek után? – vetette oda fél vállról

- Nem mondhattam el…Bocsáss meg!

- Persze…Biztos Horner Bácsi azt mondta, hogy nem mondhatod el…Ne nézz már ennyire hülyének…Kérlek.

- Oké…akkor ne higgyj nekem, viszont ha már így állunk hívjam a biztonságiakat hogy kivigyenek innen? Nem szeretném ezt a beszélgetést tovább folytatni, ha csak ilyen fellengzősen tud beszélni Mr. Mansell!

- Ohhhh…Hát én kérek elnézést Ms. Frewin, ha lesz két szabad percem még el is fogom magam szégyelni!

- Tünj a szemem elől Leo…És amíg nem térsz magadhoz ne is keress!

Majd miután már eléggé felhúztam magam Leo távozott az irodámból. Végig feküdtem ruhástól a kanapémon, és megpróbáltam a vérnyomásom legalább 120 alá tolni. Ennek érdekében bevettem egy adag nyugtatót.

*

{ Milton Keynes, Kimi}

- Jó, hogy jössz Zöldfülű, épp mondani akartam, hogy elmehetnénk inni. Már ha van kedved. Régen lógtunk együtt.

- Nincs kedvem! – majd félre lökött.

- Mi bajod? – nyúltam a karja után és magam elé fordítottam azzal a lendülettel.

- Semmi!

- Persze, én meg helló hülye mi? Na mondjad csak!

- Semmi. Csak hazudott. Nem mondta el, hogy most már itt fog dolgozni. Nem fogok tudni megbízni benne.

- Te egy ilyen hülyeségen felhúztad magad és őt is?? Hát gratulálok…Annyi az eszed amennyi látszik. Nem vagy több mint egy gyerek. Nem hogy örülnél, hogy veled lesz majd.

- Hogyne nagyon örülök neki ’Apuci’…Még valami? Vagy mehetek?

- Menjél dühöngd ki magad, és 1 óra múlva találkozunk a kondiba…Majd azután lehiggadsz…

- Pfff…rendben. Biztos ezt is ő intézte nekem…Mííly meglepő lenne ha nem – dörmögött az orra alatt miközben távolodott.

- Hallottam ám!

- LESZAROOOM! – most csak az a mázlija, hogy nincs kedvem verekedni….

Miután végeztem Leoval, gondoltam megnézem Ágit az irodájába. Amint beléptem csak azt láttam, hogy fekszik, a keze a homlokán és szinte sír a fájdalomtól.

- Minden rendben? – térdeltem mellé

- Nem igazán. De majdcsak elmúlik…

- Mióta tart? – kérdeztem ahogy a telefonhoz léptem.

- Hááát, úgy kb 20 perce mióta Leo kiment és felhúzott…De nem vész mondom, elmúlik.

- Hello Doki. Feltudsz jönni a 414-be? Ági rosszul van, jól jönnél. Oké. Várunk. – tettem le a telefont – Nah Doki 2 perc múlva itt lesz. Addig tarts ki. Kérsz egy pohár vizet?

- Nem köszönöm. Nem kellett volna Dokit hívnod.

- Majd én tudom….

Doki az ígért 2 perc múlva már az irodába volt. Ági kapott egy adag vérnyomás csökkentőt, mivel 152/60 volt a vérnyomása, nem csoda hogy fájt a feje, meg nyomott a tarkója. És ez is mind annak a Zöldfülűnek köszönhető, aki nem csak a kocsival de még a nőkkel sem tud bánni. Miután megnyugodtam, hogy Ágival minden rendben lesz, hívtam Virágot aki átjött hozzá, én meg mentem azzal a Jómadárral edzeni. Nem teszi ki az ablakba azt amit ott fog kapni….